Sarah Ross

"Régi szavakat új gondolat szolgálatába állítani előre vivő dolog. A kreativitást az bénítja meg, ha régi gondolat szolgálatába állítunk új szavakat." - Malcolm Gladwell

Mondanál magadról néhány szót azoknak, akik még nem ismernek téged? Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy írni szeretnél?

Sarah Ross írói néven publikálok a Wattpad és a Merengő platformjára, jelenleg elsősorban Harry Potter fanfictionöket, de egyéb műveim is elérhetők a nyilvánosság számára, a jövőben pedig szeretnék majd original íróként is érvényesülni. Gyakorlatilag amióta megtanítottak kisiskoláskoromban írni, azóta alkotok történeteket. Az évek alatt voltak kisebb-nagyobb kihagyásaim, de valahogy mindig visszataláltam az íráshoz, és mára az egyik legnagyobb szenvedélyemmé nőtte ki magát.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat melyek hozzájárultak az írói tevékenységedhez?

Íróként talán kicsit kakukktojás vagyok, ugyanis általános- és középiskolában a Kodály Zoltán Ének-zenei Iskolában tanultam Kecskeméten, az egyetemen pedig természettudományos irányban tanultam tovább. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem végzős biológus hallgatója vagyok.

Nincsen tehát bölcsészeti szaktudásom, és sosem vettem részt specifikus írói tanfolyamon sem. Abból építkeztem, amit általános- és középiskolában a fogalmazás- és a magyarórákon magamra szedtem a tanáraimtól - illetve autodidakta módon fejlesztettem magam. Azt vallom, hogy íróként úgy tanulhatunk legtöbbet, ha minél több minőségi irodalmat olvasunk. Ezenkívül az interneten keresztül megismert írótársaimmal való eszmecserék, valamint az olvasók visszajelzései nap mint nap elősegítik a fejlődésemet.

Meghatározó volt számomra a zenei nevelés is, amelyben tizenkét évig részem volt a Kodály Iskolában. Amellett, hogy adott egyfajta művészeti alapot, rengeteg plusz értéket vitt az életembe, ami pozitívan hatott a személyiségemre. Ezek nélkül, úgy gondolom, nem lennék most az, aki.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Az alkotói tevékenységeim közül a legkedvesebb számomra maga az írás, azon belül pedig a munkafolyamatnak azt a részét élvezem legjobban, amikor drámai, fordulatos részek megírására kerül a sor, vagy éppen vicces párbeszédekre. Ha jellemeznem kéne magam: büszke tagja vagyok a Griffendél háznak, ámde mardekáros ambíciókkal, igyekezve hollóhátasan kreatívnak lenni, és közben hugrabugos értékeket érvényesíteni. (Aki nem ismeri a Harry Pottert, ezért most nem értette ezt a mondatot, attól ezúton is elnézést kérek.)

Az első online megjelent írásod sikerét követően, miután szembesültél vele, hogy az olvasók körében népszerű lett, nem volt nehéz nekiállni a folytatásnak? Nem zavart, hogy meg kell felelned az olvasók igényeinek?

Életem első online publikált írása a Fehér sikló című Így neveld a sárkányodat fanfiction volt, amit szerettek is az adott fandom rajongói, de ami igazán meghozta számomra a népszerűséget, A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) című Harry Potter fanfictionöm. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ekkora olvasottságot ér el, egyszer csak azt vettem észre, hogy hirtelen megugranak rajta a számok, és csak pörögnek azóta is. Akkor még a történet kezdeti köteteinél jártam, és persze megnőtt rajtam a nyomás, de sosem zavart igazán. Elsősorban a saját igényeim szerint írok, hiszen akkor tudok töretlen lelkesedéssel dolgozni a történeteimen, ha azok nekem megfelelnek. Emellett természetesen hatalmas öröm számomra, hogy az olvasóimnak is tetszenek, és boldog vagyok, hogy egyre többen követik a munkásságomat.

Elterjedt az a vélekedés, hogy kétfajta író létezik: valaki tervszerűen felvázolja a cselekményt, alapos, minden részletre kiterjedő vázlatot készít, mielőtt akár csak egyetlen sort is leír a történetből; mások épp ellenkezőleg, egy kósza ötletet követően leülnek, írnak, és hagyják, hogy a sztori eljusson valahová (mint például Stephen King). Te melyik típusba tartozol? Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata?Hogyan képzeljünk el írás közben? Ha jön az ihlet, akkor hajnalig ülsz a laptop felett, és megszállottan, delíriumban ontod magadból a sorokat? Mindennap elvégzel egy meghatározott penzumot?

Valahol a kettő között tudnám definiálni magam. Karaktertervezetre és cselekményvázlatra szükségem van, ritkán kezdek el írni a semmiből, ugyanakkor hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindent alaposan megtervezek előre. Rengetegszer egy-egy új ötletem írás közben pattan ki a fejemből, és ennek függvényében formálódnak az elképzeléseim a korábbiakhoz képest. A cselekményt pedig nagyobb vonalakban szoktam inkább felvázolni, hogy támpontot adjon, honnan hová szeretnék eljutni.

A vázlataimat legtöbbször papírra vagy a telefonom jegyzeteibe írom fel, a történeteimet pedig laptopon írom. Nincs kifejezett szabályrendszerem, nem szoktam meghatározni magamnak, hogy mikor és mennyit írjak egy adott nap, amikor épp időm és kedvem van, akkor ülök le. Amit megfigyeltem, hogy gyakran a késő esti, illetve a hajnali órákban érkezik az ihlet, úgyhogy gyakran írok ezekben az időpontokban. Ha belendülök, képes vagyok egy ültő helyemben órákon keresztül írni.

Írás közben nem gondolom, hogy különösebben extra látvány nyújtanék, leginkább úgy kell elképzelni, hogy az ágyamon ülök, falnak támasztott, feltornyozott párnakupaccal a hátam mögött, laptoppal az ölemben, kékfényszűrő szemüveggel a fejemen (hogy kevésbé romoljon a szemem a képernyőtől).

Mennyire akartál üzeneteket, tanulságokat elrejteni a szövegekben?

Elsősorban szórakoztatni szeretném az olvasóimat, a célom, hogy kikapcsolódjanak, belemerüljenek az írásaimba és élvezzék a történeteimet - de természetesen fontosnak tartom azt is, hogy legyen a műveimnek tanulsága. Egy-egy gondolatból, amit közvetítek, minden olvasó más-más üzenetet vonhat le magának, de éppen emiatt tartom szépnek az irodalmat. És ha valaki többnek érzi magát azáltal, hogy elolvasta egy művem, nekem már megérte.

Íróként mindig öröm, ha olyan visszajelzéseket kapok bizonyos olvasóimtól, hogy valamelyik történetem segítette őket mentálisan, amikor egy-egy nehezebb időszakon mentek keresztül.

Milyen célközönséget céloztál meg?

A fanfictionjeim miatt az olvasóközönségem nagy része Harry Potter rajongókból áll. Mivel a főszereplőim általában nők, így nagyrészt női olvasóim vannak, de akadnak férfiak is. Korosztály tekintetében a Wattpad-statisztikák alapján jórészt tizenhárom és huszonöt év közötti emberek olvasnak, de természetesen ettől is vannak eltérések.

Hogy egy-egy írásom melyik korosztálynak szól leginkább, az az adott mű jellegétől is függ - az Egy kisegér kalandjai című meseregényemet például inkább gyerekeknek ajánlanám -, de egyébként nemtől és kortól függetlenül bárki olvashatja őket.

Mikor várható az új regényed?

A tervezett original regényeim kapcsán jelenleg is épp fantasy világépítésen munkálkodom. De hogy mikorra lesznek kész ezek az írásaim, azt sajnos nem tudom megjósolni. Mindig mellélövök, ha találgatni próbálok ezen a téren, mert hogy mennyire tudok haladni, az sok külső és belső faktortól is függ - például a szabadidőm mennyiségétől és a belső késztetéstől, hogy van-e kedvem éppen az adott történeten dolgozni.

Beleképzeled magad az olvasó helyébe írás közben, vagy ez inkább csak hátráltatna?

Írás közben ritkán gondolok ilyesmire, mivel magába a történetbe, valamint a karakterek helyzetébe képzelem bele magam. Persze néha eszembe jut, hogy egy-egy jelenetet vajon hogyan fognak fogadni az olvasók, de a kettő külön van választva a fejemben.

Mint korábban említettem, elsősorban a saját igényeim szerint alakítom a történeteimet, mivel akkor érzem jól magam írás közben, ha kikapcsol, szórakoztat és feltölt. Ebben zavarna, hogyha azon kellene töprengenem közben, hogy ha olvasószerepben lennék, mi tetszene és mi nem

Amikor írok, író vagyok, és a törénet az én történetem. Ugyanakkor mivel olyat alkotok, amit én is szívesen olvasnék, tulajdonképpen nem biztos, hogy el lehet választani egymástól a kettőt, tudat alatt az olvasói szemszög is megjelenhet a fejemben.

Kit tekintettél példának, mesternek az írók közül? Kik hatottak rád? Kit említenél az írók számára követendő példaként?

Egy konkrét írói példaképet nem tudnék kiemelni, de természetesen sokakra felnézek. Talán senkit nem lep meg, hogy a Harry Potter rajongóként J. K. Rowling az egyik legnagyobb kedvencem. George R. R. Martinnak is csodálom az írói stílusát és az aprólékosságát, amivel kidolgozta A tűz és jég dala könyvsorozatát - hihetetlenül részletesen alkotta meg Weasteros világát, és a karakterábrázolása is példaértékű.

Olyan írók is hatottak rám, akik hozzám hasonlóan egyelőre az interneten publikálnak. Közülük például Laerthel, Lyany, lettystraub és csibebandita művésznevű írótársaimat mindenképpen követendő példának tartom a Wattpaden - ők jelenleg főként Harry Potter fanfictionöket írnak, akárcsak én.

Szerinted milyen pozitív hatása van az írásnak/alkotásnak a mindennapjaidra?

Álatlánosságban derűsebb vagyok tőle, mert sokszor még napközben is a történeteimen agyalok. Ez a szellemi tevékenység pezsdítően hat rám, és gyanítom, hogy a szervezetemre is pozitív hatást tesz - legalábbis úgy érzem, több energiám van általa testileg is, nem csak kreativitás terén.

Az olyan alkotói tevékenységek, mint az írás, a rajzolás meg a zenélés, kikapcsolnak és feltöltenek, így gyakran erőt és motivációt adnak az egyéb tevékenységeimhez is, ritkábban fásulok bele a mindennapokba.

Nem is beszélve arról, hogy az olvasók kommentjei is mindig feldobják a kedvem. Ha külső szemlálő látja, ahogy a telefonom képernyőjét bámulva vigyorgok és írogatok, biztos azt gondolja, pasi van a dologban - pedig csak olvasói kommentekre válaszolgatok. Mindenesetre ez szült már vices szituációkat az életemben.

Szerinted melyek azok a motívumok, technikák vagy figurák, amelyekből leginkább felismerhetőek a műveid?

Általánosságban elmondható rólam, hogy mindig próbálok belevinni az írásaimba valami egyedit. Hogy felismerhető-e az írói stílusom, és ha igen, miről, azt talán az olvasók, illetve a hozzáértő szakemberek tudnák leginkább jellemezni.

Az elmúlt pár évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Az, hogy egyetemista lettem, mindenképp ilyen volt, fel kellett nőnöm ehhez az újfajta életvitelhez, hogy megálljam a helyem. Illetve a pandémiahelyzet is jelentős változásokat hozott az életembe, akárcsak mindenki máséba a világon.

Te hogy érzed: mennyire van benned egyfajta dramaturgiai érzék?

Bízom benne, hogy rendelkezek vele, bár én ezt magamról nem feltétlen tudom megállapítani. Mindenesetre törekszem rá, hogy hatásosak, fordulatosak legyenek a történeteim, és lekössék az olvasókat. Leginkább talán ők tudnának nyilatkozni ebben a kérdésben - mindenesetre a tőlük kapott pozitív visszajelzéseket azt hiszem, biztató jelnek vehetem.

Hogyan telnek a mindennapjaid a négy fal között?

Ha otthon vagyok, gyakran írok, tanulok, segítek a házimunkában, illetve igyekszem a családommal tölteni az időt. Szeretünk együtt filmeket, sorozatokat nézni, társasjátékozni. Szívesen rajzolok, játszom hangszeren - csellózni is tanultam annak idején az iskolában -, illetve mostanság elkezdtem videózni. Az online tevékenységem miatt sokat tartózkodom az internet világában.

Ezeken kívül nem sok említésre méltó dolgot csinálok ,,házon belül", ugyanúgy eszem, alszom és anyagcserét végzek, mint bármelyik másik ember. Ami talán még érdekes lehet, hogy az utóbbi időben kiemelt fontosságúvá vállt számomra a haj- és bőrápolás.

Ha jól tudom, egyes projektekben modellként is közreműködsz. Honnan és mikor jött a modellkedés ötlete?

Az egyik legjobb barátnőm kért fel rá, Ádám Anna, aki az instagramon adamannart felhasználónéven tevékenykedik. Saját maga tervez és varr ruhákat akár privát megrendelésekre is, ha felkeresik. Tehát nem vagyok hivatásos modell, csupán barátként működök közre Anna egyes ruháinak a fotózásakor, ha szükség van rám.

Van esetleg kedvenc fotósod, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Kevés fotóst ismerek, általában Anna készíti rólam a fényképeket, illetve akivel még volt közös projektünk, az Keresztúri Levente. Szabó Attila Tamást is nagyon kedvelem, vele is szívesen dolgoznék együtt.

Milyen érzés a kamera előtt lenni?

Bevallom őszintén, eleinte borzasztóan zavarban voltam, és azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, hiszen nem születtem kamera elé, és soha nem is tanultam modellkedést szakembertől. De Annával mindketten úgy gondoljuk, hogy sokat fejlődtem a fotózások alatt, most már jóval könnyebben megy, mint évekkel ezelőtt.

Épp nemrég kezdtem komolyabban foglalkozni a TikTok-profilommal, ahol elhatároztam, hogy írással, fanfictionökkel, valamint Harry Potterrel kapcsolatos témákról fogok beszélni az embereknek. Természetesen ez is kibillent a konfortzónámból, hiszen sohasem csináltam még ilyesmit ezelőtt, és furcsa érzés kamera előtt beszélni, de egyúttal érdekes kihívás, és jó érzés, amikor le tudom küzdeni a kezdeti félelmeimet.

Min dolgozol most és milyen terveid vannak még?

Amíg az original történeteimen munkálkodom a háttérben, addig is a nyilvánosság számára folytatom a Harry Potter fanfictionök publikálását. Jelenleg A Tekergő lányát írom, vele párhuzamosan pedig készül az előzménytörténete is - szokásom több projekten is dolgozni egyidejűleg. Harry Potter fanfictionökből ezeken kívül még két nagyobb ötletem van, amit szeretnék megvalósítani, rövidebb történeteket pedig mindig publikálok a Harry Potter novellák című kötetembe.

Terveim között szerepel, hogy fejlesszem magam papíralapú és digitális rajzolás terén is, így még több ilyen jellegű művemet tehessem közzé az írói Instagram-oldalamon az olvasóim számára, és később akár a saját történeteimhez is készíthessek illusztrációkat. A TikTok-profilomon pedig hasznos tartalmakat szeretnék gyártani a hozzám hasonló feltörekvő írók, valamint a Harry Potter rajongók számára.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Szerencsére úgy érzem, kiegyensúlyozott életet tudok élni, és az írás nem megy a szociális kapcsolataim rovására. A szeretteim pedig nagyon támogatóak, amiért rettentő hálás vagyok nekik. Az egyetem ugyan sok energiámat igényli, de társaságkedvelő emberként amennyire tőlem telik, igyekszem időt szakítani azokra az emberekre és tevékenységekre, akik és amik fontosak számomra.

Van az a mondás, hogy mindenkinek huszonnégy órája van minden nap, és én is ebből próbálom kihozni a legtöbbet. Úgy gondolom, a rendszeres sport is nagyban segít, hogy kitartó tudjak maradni.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Legszívesebben a fantasy zsánerében olvasok könyveket, most például Andrzej Sapkowski: Vaják című könyvsorozatában vagyok elmerülve. Jellemzően filmekből és sorozatokból is a fantasy világokban játszódó történetek a kedvenceim, de szívesen nézek bármi mást is.

Optimista embernek tartod magad?

Abszolút. Igyekszem pozitívan állni az élethez, hiszen aki lelkes és kitartó, az könnyebben veszi az akadályokat és valósítja meg az álmait. Emellett azért próbálom nem elhanyagolni a realista szemléletmódot sem.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Rettenetesen. A saját munkám terén borzasztó maximalizmus jellemez - ez néha olyan méreteket ölt, hogy az már engem idegesít. De azt hiszem, ez amolyan általános íróbetegség, hogy sosem lehetünk teljesen elégedettek a műveinkkel, mert több alkotótársamtól is hallottam már ugyanezt.

Mi az, amit senki nem gondolna rólad?

Talán, hogy harcművészetet tanulok. Ez mindenkit meg szokott lepni, rengetegszer hallottam már az emberektől reakcióként, hogy ki nem nézték volna belőlem. Pedig imádom csinálni.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Egyértelműen a repülést.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Ha fiktív hely is szóba jöhet, természetesen a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába mennék. Ha valós helyről beszélünk, akkor jelenleg Ausztrália és Amerika vonz leginkább, de szívesen bejárnám az egész világot.

Ha most vágnál bele az írásba, csinálnál-e bármit is másként?

Nem hinném. Elégedett vagyok azzal, ahogyan a pályafutásom eddig alakult.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Ó, igen. Nagyon jót szoktam nevetni a korai írásaimon - tizenkét évesen például verset írtam a pizzás melegszendvicsről, mert az volt a kedvencem az iskolai büfében. Amellett, hogy szórakoztatónak, és rengetegszer fogom a fejem ezeken a szárnypróbálgatásokon, egyúttal öröm is visszaolvasni, mert látom, hogy honnan kezdtem, és hol tartok most.

Ezt a Wattpaden publikált írásaimon is le tudom követni, a legelsőt, az évekkel ezelőtti Fehér siklót, valamint a legfrissebbet, A Tekergő lányát összehasonlítva például szemléletes a különbség. Ezért sem szedem le az internetről az előbbit, hiába, hogy mai szemmel már nem tartom életem fő művének. Jó, ha az olvasók is látják a fejlődést.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Egyértelműen. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy fel mertem vállalni az írásaimat nyilvánosság előtt.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Az egyik kedvenc J. K. Rowling-idézetem, amikor a Harry Potter és a Halál ereklyéiben elhangzik Dumbledore-tól:

,,Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne volna valóságos?"

Ez a mondat mindig az elemembe talál, és emlékeztet rá, hogy igenis van értelme annak, amit csinálok, illetve motivációt ad, hogy úgy írjak: az olvasók igazán belemerüljenek a történetbe, és mintegy valóságként tudják megélni.

Ha teljesülne 3 kívánságod, mit kérnél?

Hogy most rögtön jöjjön ki a Vaják harmadik évada, hogy jó legyen a Legendás Állatok filmsorozat folytatása, és hogy George R. R. Martin fejezze be végre A tűz és jég dala könyvsorozatát. Ezeket sajnos nem tudom irányítani, a személyes céljaim eléréséért viszont szeretnék én magam megdolgozni.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Az előbbi. Azt vallom, hogy semmi nem fog csak úgy az ember ölébe pottyanni, a művészvilágra pedig hatványozottan igaz ez, hiszen annyi tehetséges ember van a ,,piacon", hogy keményen küzdeni kell, ha érvényesülni szeretnénk közöttük. És mivel senki nem fog helyettünk cselekedni, hogyha el szeretnénk érni bármilyen célt, azért magunknak kell tenni.

Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Egyelőre izgalmas rejtély számomra, hogy a világ melyik pontjára sodor majd az élet, de elképzelhető, hogy külföldön fogok dolgozni. Egy biológus alapdiplomám már biztosan lesz, talán a mesterszakot is elvégzem. Szeretnék utazni, állatokkal foglalkozni, és persze folytatni az írói tevékenységemet - addigra hátha összejön egy könyvkiadás is.