Riko Walker

Az embereket elvarázsolja a tehetség, pláne a zsenialitás. Azt imádják, bálványozzák benne, ami belőlük hiányzik, vagyis a teljességre való lehetőséget, sőt: képességet! - Vavyan Fable

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Halihó, Riko Walker a cosplayer/művésznevem, a családot és kollégákat leszámítva mindenki Riko-nak szólít, amivel igazából ténylegesen is azonosulni tudok. Hobbim során főleg animékből válogatok, de bármi a terítékre kerülhet, ami megtetszik nekem (pl. játékok, rajzfilmek).

Alapvetően csendes és zárkózott személy vagyok, de ha sikerül beleélnem magam a szerepbe, akkor ennek nyomát sem lehet látni! 🙂

Hogyan csöppentél bele a cosplayerek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Gyerekkoromban több hosszabb időszakom is volt, amikor egészségi állapotom miatt nem maradt más szórakoztató tevékenység, mint a TV és az internet. Így megismerkedtem az animékkel, és miközben azokról informálódtam, szembejöttek velem cosplayerek képei. Megfogalmazódott bennem, hogy miért ne próbálhatnám ki én is ezt? Ennek kb. 10 éve már.

Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek? Ki vagy mi inspirált arra, hogy jelmezkészítéssel foglalkozz?

Alapvetően bármi meg tud ihletni, ha nyitott szemmel járok, de "gyűjtőmunkát" is végzek néha. Rengeteg külföldi cosplayer munkáját kísérem figyelemmel, emellett pedig rajzok és hétköznapi fotók is jó alapul vagy segítségül tudnak szolgálni az ötleteimhez.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat melyek hozzájárultak a cosplayes tevékenységedhez?

Eddigi életem nagyobbik része elment azzal, hogy embert faragjanak belőlem, viszonylag egészséges felnőtt váljék belőlem, és túléljem az iskolát, de eközben találjam is meg önmagam. Elvégeztem egy gimnáziumot, leérettségiztem, belekóstoltam egy kicsit a logisztikába, végül a vasútnál kötöttem ki, ahol jelenleg is lelkesen dolgozom. Tekintve, hogy ezeknek semmi köze nincs a cosplayezéshez, ad egy kettős életérzést és egyfajta izgalmat. 😃

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során?

Azon cosplayerek táborát erősítem, akik rendelik a jelmezeiket, mert nem tudnak varrni... egyelőre. Remélem hamarosan sikerül belekóstolnom a készítésbe, mert van egy pár egyedibb/ritkább tervem.

Persze jelenleg is végzek kisebb javításokat, egyaránt tűvel, cérnával és ragasztóval is, hogy jól nézzen ki rajtam a cosplay és hogy tartós is legyen, illetve volt pár darab, amit festeni is kellett.

Kiket és honnan cosplayeztél eddig? Miért ezeket a karaktereket választottad? Hogyan/Mi alapján választod ki a karaktert, akit cosplayezni fogsz?

Azt hiszem a legismertebb anime cosplayeim közé tartozik Levi Ackerman a Shingeki no Kyojin-ból (annak ellenére, hogy az egyenruhás verzióját még nem sikerült magaménak tudni), Usagi-san a Junjou Romantica-ból és Akutagawa a Bungou Stray Dogs-ból, más témában pedig Mr. Teufel a Macskafogó c. magyar rajzfilmből. Általában a kedvenceimet választom, de ez nem szabályszerű, sokszor nézem a kinézetet is, hogy passzolna-e egyáltalán hozzám. És van, amikor meglepetést okoz maga a karakter is azzal, hogy véletlenül teljesen jó nekem. Levi és Usagi a meglepik közé tartozik, ráadásul a civil életben is olyan a hajam, mint Levinek, így a paróka miatt nem kell aggódnom. Lényegesen megkönnyíti a helyzetet, ha a saját hajammal tudok egy karaktert megszemélyesíteni, pénztárca kímélő is (ez különösen fontos volt addig, amíg nem dolgoztam), és persze sokkal természetesebb a végeredmény is, amire mostanában még nagyobb hangsúlyt fektetek, mint valaha.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

Szerintem egy szóval nem is igazán tudnám meghatározni a stílusom. Az elveim, hogy "Változatosság gyönyörködtet." és hogy "Mindenbe bele kell kóstolni." így a karaktereim is többfélék, és noha azt mondom, hogy csak férfi karaktereket választok, akad kivétel, ami erősíti a szabályt, ami szintén jó, mert szeretem meglepni saját magam és másokat is azzal, hogy mire lehetek még képes.

"Minden kezdet nehéz": volt ez nálam is, és van néha most is. Ezzel biztatom magam, hogy csak neki kell állnom a megvalósításnak, mert esélyt kell adni a sikernek!

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembekerültél egy jelmez elkészítésekor?

Az én esetemben a parókák megfelelő megvágásával szenvedek mindig, igyekszem fejlődni a fodrász technikákban, de a mai napig félve fogok hozzá mindegyikhez.

Illetve itt van még a Nanbaka anime egyik börtönőre, Hajime és az ő tányérsapkája, ami jelenleg félkész állapotban csücsül a szekrényben, festésre és ragasztásra esetleg kis varrásra várva.

Melyik az eddigi kedvenc saját cosplayed?

Néhány évvel ezelőtt erre a kérdésre könnyen rávágtam volna, hogy valamelyik iker az Osomatsu-san-ból, vagy Zera a Litchi Hikari Club-ból... de most nagy dilemmában vagyok, mert sok esetben szembekerül a végeredmény a kényelemmel, ami nálam nagyon fontos. Ezek figyelembevételével, noha eddig minden karakter bőrébe imádtam belebújni, de talán Akutagawa-t a Bungou Stray Dogs-ból és Gareki-t a Karneval-ból emelném ki.

Milyen projektjeid, produkcióid vannak készülőben jelenleg? Miben vagy most benne, mi mozgatja a fantáziádat?

Izaya a Durarara-ból teljesen kész állapotban várja, hogy legyen időm magamra ölteni, illetve Sebastian a Kuroshitsuji-ból egy paróka vágás után szintén zenész. Ezenkívül pedig rengeteget gondolkodom fotózási helyszíneken, trükkökön és pózokon.

Hogy fogadták el a körülötted élő emberek a hobbidat?

Anno mikor még iskolás voltam, a szüleim először nyilván furának találták, de aztán látták benne a kreatív lehetőségeket és azt, hogy mennyire élvezem, amit csinálok, így elfogadták, sőt, édesanyám mai napig lelkes minden ilyennel kapcsolatban és lelkes rajongóm is egyben. A család többi része továbbra is furcsának találja a hobbimat. Az iskolában félig elutasító, félig elfogadó vélemények értek, az osztályfőnököm pedig egyenesen rosszul volt tőlem. Most a munkahelyemen nagy vonalakban teljesen elfogadó szempárokkal találkozom, ami rendkívül jól esik a nem olyan jó sulis évek után. 🙂 (Bár a főnököm itt is teljesen rosszul van tőlem.)

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Rettentő kritikus és örök elégedetlen vagyok.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Maradnék a témánál, szerintem vállalkozást indítanék. Úgy gondolom, hogy jó lenne egy olyan cosplayes bolt, aminek az alapkellékeken kívül más is lenne a raktárán, beszerezné külföldről a hiányzó darabokat, kiegészítőket vevői kérésre, illetve meg is csinálná azokat, legyen szó fegyverről, ékszerről, akármiről. Természetesen lenne egy varroda része is. Így segítve azokat, akik nem tudnak varrni, akárcsak én, vagy csak elakadtak valahol, vagy már csak pár dolog hiányzik.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik cosplayerként szeretnének foglalkozni a jövőben?

A legfontosabb, hogy saját magunk elvárásainak igyekezzünk megfelelni, nem pedig másokénak. Észrevettem mostanában, hogy az internet világa, azon belül is a cosplayerek világa meglehetősen toxikussá vált a magas elvárások miatt (is). Helyén kell kezelni a kritikákat, fogadni is kell, de nem szabad belebetegedni mentálisan!

De hogy valami konkrétat is írjak: én személy szerint szeretem látni, ha valaki hozzá mer nyúlni a parókához ollóval, és nem csak felhúzza a fejére, és szeretem látni, ha igazán élvezi azt, ha beöltözhet kedvencének. Mondhatni ez a két legalapvetőbb elvárás, a többit pedig hozza majd a folyamatosan változó élet.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Kritikus szemmel nézem a korábbi munkáimat, de semmi pénzért nem válnék meg az emléküktől, vagy ásnám el a föld mélyére, hogy senki se lássa őket. A korábban készült képeket is mind-mind szem előtt tartom, nagy ritkán vissza is nézem, hisz az mind én vagyok, az összes hibával együtt is, amiket megfigyelve fejlődtem a mostani szintre és fejlődöm továbbra is.

Ha most vágnál bele a cosplayezésbe, csinálnál-e bármit is másként?

Lehetőség szerint bátrabban fognék hozzá mindenhez, legyen szó magáról a beöltözés menetéről, vagy akár a végeredmény felvállalásáról. Illetve még többet gyakorolnám a sminkelést a konkrét fotózás előtt.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?

Időt kéne szakítanom animézésre, hátha a rengeteg régi tervem mellé valami újba is beleszerelmesednék, amit most és azonnal el is kezdenék... mert egyelőre semmi konkrétum nem jut eszembe. De ha mondanék valami közelebbit, akkor Kenny és Kyle a South Parkból, valamint Accelerator a To Aru Majutsu no Index és más évadaiból lennének azok, amik mindig lógnak a fejem felett.

Milyen érzés a kamera előtt lenni?

Őszintén? Mai napig úgy gondolom, hogy én nem a kamera elé lettem teremtve, nem vagyok fotogén és elég körülményes megtalálni azokat a pozíciókat és szögeket, amik jól állnak. De nem lehetetlen! És ezeknek a sikerélményeknek köszönhetően mondhatom azt, hogy végül is egész jó érzés a kamera előtt lenni.

Mi az, amit senki nem gondolna rólad?

Hm... Talán azt nem, hogy egyszerre vagyok hatalmas A keresztapa-fan, ugyanakkor meg tudok veszni a plüss állatokért. 🙂

Van esetleg kedvenc fotósod, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Még nem nagyon gondolkodtam el ezen, úgy vagyok vele, hogy aki szívesen rám szánja az idejét, energiáját és teljes figyelmét, nem csak kattintgat a vakvilágba, azzal én is szívesen dolgoznék, legyen az bárki.

Kedvenc mondásod?

Rengetegszer mondom azt, hogy "Azon a hídon majd akkor megyünk át, ha odaértünk." illetve, hogy "Nem lehet mindig mindent." amolyan "legyünk türelmesek és higgadtak" jeligével. Sajnos jól hangzó idézetet még találtam, ami igazán rám lenne jellemző 🙂

Amikor nem valamelyik projekteden dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Mik foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Éjt nappallá téve dolgozom, és faltól falig alszom. Ha éppen maradt a kettő közt időm és energiám, akkor otthon vagy sorozatot nézek, vagy játszom, vagy olvasok, vagy rajzolok. Ha éppen szociálisabb 5 percemet élem, akkor még ismerősökkel is össze szoktam ülni. Szívesen olvasgatok érdekességeket is, és hétköznapi pszichológiát is. Nincsenek életre szóló céljaim, de attól kisebbek vannak: szeretnék egyszer jogsit csinálni, és valahogy letenni egy angol nyelvvizsgát. Röviden tömören semmi extra.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Eléggé mindenevő vagyok, így a gyerekeknek való témáktól kezdve a legdurvább horrorig bármi szerepel a palettán nálam. A pszichológia iránti érdeklődésem miatt viszont a krimi áll a legközelebb, és mivel eléggé két lábon járó személynek tartom magam, ezzel magyarázom, hogy a fantasy áll legtávolabb tőlem.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Ugye korábban is mondtam, hogy alapvetően eléggé zárkózott típus vagyok, viszont azt vettem észre, hogy a cosplayezésnek köszönhetően sikerült fejlődnöm szociális interakciók terén (bár ehhez a munkám is hozzájárult).

Nincs valami sok energiám ugyan, de igyekszem megfelelően beosztani, hogy mindenre és mindenkire jusson rövid időn belül, amire szeretném. Néha áldozatokat kell hozni, illetve húzni, halasztani valamit, hogy sürgősebb dologra azonnal legyen idő.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Az én főmentorom mindig is az internet volt, de mint sokan mások, én sem vagyok egyedül bátor, így nekem is kellett valaki, aki mellett önmagamnak érezhettem magam cosplayben is, akivel társulhattam, akivel elmentem életem első MondoConjára is. Ő adott nekem kezdőként tippeket, hogy érdemes, honnan érdemes rendelni cuccokat, mit érdemes velük csinálni és vezetett be a cosplayes közösségbe is. Mai napig senpai-omként emlegetem. Instagramon @pandachannnnnn néven megtalálható. 🙂

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Mindig is valami dzsinn-féle képességre vágytam, csak korlátok nélkül (nem csupán 3 kívánság), szabadon értelmezve. Nem is feltétlenül teremteni szeretnék ezzel, inkább a saját képességeimen javítani. Például, ha úgy akarnám, tudnék repülni, vagy rövid ideig, ameddig szükséges, erős lennék és nem lenne gondom semmi nehézzel. Vagy jó memóriám lenne, jó lenne csettintéssel gyógyítani is, és hasonlók. Nyilván nem csak saját magamon használnám.

Optimista embernek tartod magad?

Inkább realistának. Volt egy nagyon hosszú és sötét, negatív időszakom, abból egész jól kimásztam, de valahogy mindig érzem, hogy valami sötét felhő itt van a környéken és várja, hogy fölém kerekedjen, így igyekszem nem elbízni magam sohasem. Ettől függetlenül pozitívan állok a legtöbb dologhoz, próbálok mindent átgondolni, a jó oldalát nézni, nem mérgelődni a kelleténél többet. Van, amikor meg is tiltom magamnak a rossz oldal figyelembe vételét, ha olyan a helyzet, hogy nem veszélyes, akkor felettébb optimistának tűnhetek.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen, abszolút. Különlegesnek érzem magam, emellett pedig kiélhetem a kreativitásomat. Arról nem is beszélve, hogy a pszichológiai fejlődésemhez is pozitívan járul hozzá.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Szinte bárhova, de azt hiszem, nem lepek meg senkit sem azzal, ha Japán lenne a válaszom.

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Az elmúlt 2-3 év alatt derült ki az, hogy pont keverék vagyok ebben a témában. Nem nyugszom meg addig, míg nincsenek tervek, vagy nem tudom, hogy mit kéne csinálni, főleg hogy eléggé feledékeny vagyok, szeretek előre tudni mindent. Ám menet közben jöttem rá, hogy a sors vicces dolgokat művel, és velem egész jókat is, szinte kivétel nélkül jól sültek el a spontán ötletek is, így megtanultam bízni a sorsban, véletlenekben is. Persze ettől még mérlegelek folyamatosan!

Hogy képzeled el magad 10 év múlva? Mi az álmod?

Felettébb boldog lennék, ha ismert cosplayer lehetnék, ha közel mindenki ismerné Riko Walker-t, nem csak Magyarországon, de külföldön is. Nem mint legprofibb, csak mint egész jó felhozatal, illetve ha lenne 1-2 olyan karakter, akiről ha szóba kerül a cosplay, akkor az én nevem is (mint Levi Ackerman esetében Lavlien).

Persze ehhez még sokat kell fejlődnöm, illetve bátrabbnak lennem, hogy merjem magam kicsit jobban megmutatni és reklámozni. 😃