Rétlaki Flóra

A műremek köztulajdon s szól ekképpen: "Senkié sem vagyok, vagy inkább: mindenkié s számtalan tulajdonosom közül azé vagyok leginkább, aki legjobban tudja a titkaimat eltulajdonítani". 

Victor Cherbuliez

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Rétlaki Flóra vagyok, huszonnégy éves. Mindig rengeteg különböző dologgal foglalkozom. Ezek főként kreatív tevékenységek. Rajzolok, festek, ékszereket készítek, de szoktam játszani is, és egy éve papagájokat tenyésztek. Cosplayezek és írok is, de ezekre két évben viszonylag kevés időm volt sajnos.

Hogyan csöppentél bele az írók és cosplayerek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

2011-ben a legjobb barátnőmmel elmentünk az egykori Grimmauld tér 12. szervezésében rendezett Potter conra, ami egy kisebb cosplayes összejövetel volt. Ez volt az első találkozásom a cosplay fogalmával és néhány elég jó cosplayerrel. Aztán valamivel később elmentünk a 2. cosplayer expo-ra is, ami már egy nagyobb szabású rendezvény volt, a Millenáris parkban. Akkor ragadott magával a világ, a jelmezek ereje és az, hogy mennyire befogadó közösség is.

Ami az írást illeti, azon nem gondolkodtam túl sokat, mindig én voltam az a gyerek, aki peremen volt, ezért kezdtem el írni nyolc éves koromban. Persze ez még nem nevezhető igazi irodalmi tevékenységnek.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették az alkotói tevékenységedet?

A BA diplomámat Asszíriológiából szereztem, ezen kívül a Selyemút kultúrái minort választottam mellette, mindkettővel volt lehetőségem rengeteg egykori és jelenlegi kultúráról, nyelvről és mitológiáról tanulni, ezek segítették az írói munkásságom. Rengeteg karakterem kapott akkád, vagy akkádos hangzású nevet és a nyelvekben, amit a fantasy regényeimhez tervezek megalkotni is hasznos lesz ez a kiterjedt holt nyelv ismeret. Ősszel ugyanezen a szakon megkezdtem a mesterképzést is és a szakdolgozatom témájából idővel szeretnék egy mesekönyvet is írni.

Ami cosplayezést illeti, idén januárban fodrász oklevelet szereztem, az ezzel szerzett tudást valószínűleg a conokon fogom tudni hasznosítani. Conon pedig, 2018-ban voltam utoljára a kialakult helyzet miatt. De meglátjuk, egyszer talán a hasznomra válik ilyen területen is.

Ki vagy mi inspirált arra, hogy jelmezkészítéssel foglalkozz?

Ez a cosplayer expo, amit említettem, nagyon inspiráló volt, a Pottercon is előtte. Annyi cosplayes lett az ismeretségi körömben hirtelen, hogy nem tudtam nem érdeklődni ez iránt. És segítséget is kaptam bőven. A mai napig is vannak ismertebb nevek, akikről tudom, hogy egy bizonyos dologban nagyon jók és kérhetek segítséget tőlük, ha elakadok. De igazából gyerekkorom óta imádtam jelmezt készíteni és felölteni.

Kiket és honnan cosplayeztél eddig? Miért ezeket a karaktereket választottad? Hogyan/Mi alapján választod ki a karaktert, akit cosplayezni fogsz?

Többnyire saját karaktereket választok, mert még nem olyan jó a varráskészségem, hogy álmaim karaktereit megvalósíthassam. De az ismertebbek közül ott van az Assassin's Creed sorozatból Juno, vagy Perselus Piton anyja, Eileen Prince, de egyszer Jared Letonak is beöltöztem. A legutóbbi conon Bella Cullennek öltöztem, de ez egy last minute ötlet volt, ezért csak a szekrényemből dobtam össze, na meg elképesztően sok fehér, csillámló sminket használtam.

Az az alapszabályom, hogy csak olyannak öltözök be, akit jól ismerek. Sosem választanék olyan karaktert, akit nem ismerek, csupán a dizájn miatt. Ez volt, ami sokszor meggátolt közös cosplayek létrehozásában.

Hogy fogadták el a körülötted élő emberek a hobbidat?

Általában, ha megemlítem, hogy írok, mindenki elkezd azonnal érdeklődni, de nagyon kevesen olvasnak bele, még ha fel is ajánlom. Az emberek ma már nem olvasnak annyit, mint régen, főleg, ha nem vagy ismert író.

A cosplay vegyes fogadtatást kap mindig. Anyukám mindig rajongott ezért és bátorított ebben, de nagymamámtól kaptam már meg, hogy ennek semmi értelme, csak pénzkidobás és mit fognak gondolni rólam, ha meglátnak "így" az utcán. Az idegeneknek is elég vegyes a reakciója. Van, aki furán néz, ha jelmezben meglát kinn, van, aki rajong a dologért és odajön beszélgetni.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád?

Ha a cosplayről van szó, a prop készítés és a sminkelés a kedvencem. Az az, amit varrás nélkül is meg tudok általában oldani, mégis kihívás.

Ami az írást illeti, jegyzetelni szeretek a legjobban, lore-t építeni, világot és a benne lévő elemeket megalkotni. Azt hiszem, ezért szeretem a fantasykat.

Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Hogyan képzeljünk el írás közben? Ha jön az ihlet, akkor hajnalig ülsz a laptop felett, és megszállottan, delíriumban ontod magadból a sorokat? Mindennap elvégzel egy meghatározott penzumot?

Pontosan ilyen vagyok. Életem egyik legszebb időszaka volt, amikor apukám egy Tinnye nevű faluban lakott és mikor nyáron nála voltunk öcsémmel, én bevettem magam a szobámba olyan négy liter citromos Earl Greyjel és sokszor hajnalig írtam, néha a csillagokat nézve. Ott nem lehetett sok mindent csinálni akkor, ott volt a természet, a kutyák, és egy ősrégi gép, amin nem lehetett játszani, de pont jó volt arra, hogy megírjam rajta a White nagy részét és a másik regényem, a Truth egy részét. Csodálatos volt.

Persze cosplayt is tudok éjszakába nyúlóan készíteni, főleg con előtt 15 órával. De az egy másik műfaj.

A White egy igazán érdekes mű. A történet pedig a leírása alapján fordulatos. Miből nőtte ki magát a történet?

2013 márciusában volt egy visszatérő álmom egy albínó fiúról, aki egy sötét helyen volt és tudtam, hogy bántják és szenved. Semmi mást nem tudtam róla, de éreztem a hűvös levegő sós illatát és örökre bennem maradt a kékeslila szeme, ami szinte fénylett ott a sötétben és persze a hosszú, fehér haja. Sokáig gondolkodtam rajta, még apukám akkori párja is próbált segíteni megfejteni. De a megoldásra még éveket kellett várnom. Viszont elkezdtem írni a Whiteot és Nicodemust erről a fiúról mintáztam.

Milyen célközönséget céloztál meg a regénnyel?

Amikor elkezdtem írni nem is gondoltam arra, hogy egy nap majd kiadom. Persze, örültem volna neki, de nem gondoltam bele. Így nem volt konkrét tervem az olvasóimat illetően.

Előre tudtad már, hogyan akarod befejezni a sztorit, vagy időközben változott a történet?

Elterveztem bizonyos pontokat, először azt is, hogy 3 regény egyike legyen. Ez azóta már jóval bonyolultabb, de nem tudtam pontosan mit akarok vele. Ahogy Nico visszagondolt az emlékeire és aztán találkozott Hannahval, a történet életre kelt és ment a saját útján. Még Caine karakterét is átírtam legalább tízszer. És most, hiába van e-bookként kiadva, a következő alkalommal szeretném kicsit átdolgozni, mert olyan hibákat látok benne, amiket nem is értem, hogy nem vettem észre.

Milyen emlékeket őrzöl a magyarórákról?

A magyar tanárnőm az osztály írónőjének hívott. Aztán egy időben emelt magyarra jártam és az, ha lehet még izgalmasabb volt. Az nagyon sokat segített a kreativitásom fejlődésében.

Milyen ma írónak lenni?

Úgy érzem, még nagyon az út elején járok ahhoz, hogy ezt meg tudjam válaszolni, de azt a részét el tudom mondani, hogy nagyon nehéz Magyarországon sikeres íróvá válni. Nagyon sok pénz, kapcsolat és szerencse is kell hozzá. Az sem árt, ha az emberek már ismernek valahonnan, nem véletlen, hogy a celebek autobiográfiái olyan jól fogynak.

Van még egyéb projekt, aminek szerves tagja vagy? Erről mit érdemes tudni?

Tizenhárom regényt tervezek, ennek az első kötete a White. De a tizenhárom regény egyszerre összefüggő és különálló egységekre bontható. Elég nagy kihívás. Csak reménykedek benne, hogy be tudom fejezni majd.

Egyszerre dolgozom majdnem mindegyiken. Mostanában a Feketesárkány című dark fantasy, egy cyberpunk műfajú regény és a Truth című regényem az amikkel a legtöbbet foglalkozom. A Truth egyébként fejezetenként felkerül a nuuvella.hu oldalra is ahol sylveu néven vagyok megtalálható. Eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam róla, szerintem a 13 közül az, az amibe legjobban beletettem a szívemet.

Vannak számodra kiemelkedően fontos témák, szívügyeid?

Nagyon fontos számomra a nőiesség kérdése. Mit jelent nőnek lenni, anyaként, társként és legfőképp önmagunkként. Ezeket szívesen pedzegetem a regényeimben is. Szeretek erős női karaktereket írni, de ez nem feltétlenül az elcsábítandó femme fatale; a White folytatásában ott van Emma néni, akit a dédnagymamámról mintáztam, aki a legerősebb nő akit ismerhettem. A Truthban pedig ott van Norea, akinek nem lehet gyermeke, ezért a főhősnővel alakít ki egy eleinte furcsa, de nagyon erős anya-lánya kapcsolatot. És ott van a Truthban Dianne is, aki femme fataleként indul, de az évek alatt megtalálja önmagát és sokkal pozitívabb karakterré válik, mint a legelején.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

A Truth című regényemben van egy idézet, amit gyakran idézünk a barátaimmal. "A kor az csak egy szám, ami megmutatja, mennyi időd volt tapasztalni és mennyi időd van még hátra." Ilyen fiatalon vicces, hogy ez legyen valakinek a mottója, de mégis alkalmazom az életemben. Nekem nem számít ki hány éves, ha jól megértjük egymást. Tizenhat évesen fogalmaztam ezt meg és viccesen azt is mondhatnám, azóta is kísért. Vagy legalábbis az életem végigkísérte. 😜

Milyen művek hatottak rád, amikor nekikezdtél?

Amikor 8 éves voltam hatott rám a Harry Potter és... ne nevess, a Twilight. Szerencsére ez hamar elmúlt, bár mostanában nagy reneszánsza van. (Nem véletlen az a nyári cosplay, haha) A Gyűrűk Urát még mindig nagy klasszikusnak érzem, és hatott rám az Emlékek őre, A tűz és jég dala sorozat, és sok más még. Talán különös módon a videójátékokból is sok minden. Amikor a fantasy világomat alkottam, akkor nagyon inspirált a Dragon Age trilógia, és amikor a sci-fisebb irányát tervezgettem a tizenhárom könyvemnek, jól jött a Detroit: Become Human és a Horizon: Zero Dawn. A Cyberpunk 2077, pedig minden nap, mikor játszottam vele, ott volt emlékeztetőként, hogy írnom kéne a saját cyberpunk műfajú regényem. Mindegyik fantasztikus, jól megírt történet.

Te hogy érzed: mennyire van benned egyfajta dramaturgiai érzék?

Én vagyok az, aki megőrjít a cliff hangereivel. Akik eddig olvastak, azok azt mondták, hogy nagyon jól adagolom az információkat és emiatt tovább olvassák, akkor is, ha esetleg egy fejezet sutábbra sikerült a kelleténél.

Mikor várható az új regényed?

Szeretnék a Whiteból egy javított, erősen átdolgozott kiadást kiadni, de jövő január elsejéiig nem tudom újra kiadni. Aztán ki tudja? Szerintem a Whiteot ezek után félreteszem kicsit és a Truth-vonalat szeretném elindítani, ha más nem, fejezetenként valahol.

Beleképzelted magad az olvasó helyébe írás közben, vagy ez inkább csak hátráltatott?

Azt szokták mondani, úgy írok, mintha egy film lenne előttük. És előttem is inkább film van, minthogy elképzeljem az olvasóimat. Ez hasznos, főleg a leírásoknál. Bár, néha hajlamos vagyok ezeket forgatókönyvszerűen írni, és ez a leggyakoribb hibám. De volt már olyan, hogy egy cselekmény részt azért írtam át, mert eszembe jutott, mekkora botrányt kavarna, és hogy mennyire nem tűnne reálisnak olvasó szemmel.

Kit tekintesz példának, mesternek az írók közül? Kik hatottak rád?

Dan Brown nagy példaképem. Korábban felnéztem J. K. Rowlingra is, de nagyot csalódtam benne az elmúlt években, ezért már nem tekintem követendő példának írói szemmel. Igazából emberként sem.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Én az introvertáltan extrovertált vagyok. Napokig elvagyok a saját otthonomban játékokkal, sorozatokkal és az állataimmal, de szeretek emberekkel találkozni és ugye ott vannak a conok. Csak mostanában a covid helyzet és az élethelyzetem az introvertált énemnek kedvez.

Hogy lesz egy ötletből kész produktum?

Rengeteget jegyzetelek és minden furcsa álmomat felírom, mert azok is segítenek. És aztán írok. Ez a legnehezebb rész. A fejemben ott van mind a tizenhárom regényem, ugrásra készen, de kifejteni és megírni őket sokkal nehezebb, főleg mostanában. Az segít, amikor barátokkal, akik olvasnak, tudok brainstormingolni. Sajnos mostanában erre is ritkán van lehetőség.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

A covid az fenekestül felborította az én életemet is. Véget ért egy hosszú párkapcsolatom, nem sokkal később elkezdődött egy másik. Elvesztettem a munkahelyemet egy időre a korlátozások miatt, aztán találtam egy újat, de nem sokkal később jelentkeztem megint máshova, ahol jelenleg is dolgozom. Boldogan mondhatom, hogy ez az álom munkahelyem eddig.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Állatokkal, mindenféle állattal. Lenne egy farmom, ahol állatokat tenyésztenék. Nem is csak haszonállatokat, hanem mindenfélét, amit el tudsz képzelni. Szívesen alakítanám az egészet önfenntartóvá is, talán nyitnék mellé egy panziót. Ó, az ember nagyon kreatív tud lenni, ha elképzeli, mit csinálna egy lottónyereménnyel, de valahogy azt az öt számot még mindig nem álmodtam meg.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Teljes Mértékben. Nem is lenne olyan nagy váltás, csak a kereteket változnának. Most is van egy kecskepapagáj család a szobámban.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Leginkább játszani szeretek, de van, amikor egy sorozat, vagy egy film jobban esik. A karantén kedvezett a sorozatfüggőknek. Én is elkezdtem nézni egy csomó mindent, köztük a Crownt és a Breaking Badet.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Amikor írok, szeretek zenét hallgatni. Sokan furcsállják, mert nem értik, hogy tudok így koncentrálni. De nekem a zene segít a világ kizárásában és a befele fordulásban. Korábban külön listákat állítottam össze különböző regényeimhez, hogy még jobban megalapozza a hangulatom hozzájuk. Vissza kéne térnem ehhez.

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

Eleinte nagyon high fantasyt akartam írni. Aztán azóta a high fantasy világom a Tallia háttérbe szorult és az áll majdnem a sor végén. A White nem is annyira sci-fi vagy fantasy, a Truthban pedig idegen fajok is vannak, de varázslat is. Talán a legnagyobb ugrás ezek után a klónos cyberpunk regényem lenne, de az csak vázlatokban van, nem kezdtem hozzá. De egyszer mindenképp szeretnék egy non-fictiont írni. Talán egy memoárt, bár ez furcsán hangzik, mert nincs semmi különösebb dolog, amit elértem az életemben. Mégis, ha magamról mesélek, úgy érzem kíváncsian hallgatják legtöbben. Kalandos életem volt eddig is.

Hogyan élted meg az írói szárnypróbálgatásokat?

Gyerekkoromban egyfolytában írtam. Mindent. Mindig. De ezek közül kevés volt akkora ötlet, hogy megérte volna a felnőtté válást velem. Anyukámnál van egy egész doboznyi füzetem tele ilyen szárnypróbálgatásokkal. Némelyik egészen ígéretes lenne, ha nem lett volna egy hasonló történet közben már nagyon híres. Egyszerre vicces és jó ezeket visszaolvasni. A kedvencem egy vámpír ikerpárról szól, ami kissé olyan, lett volna, mint egy inverz vámpírnaplók.

Miként látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Ami a cosplayt illeti nem is olyan rég vetette fel nekem valaki, hogy nem lehet-e hogy azért nem vesznek fel valahova dolgozni, mert meg tudják találni a cosplayes oldalamat. Akkor elgondolkodtam, hogy töröljem-e, hiszen évek óta úgy sem voltam conon a nyárit leszámítva. De még nem vagyok benne biztos, hogyan döntök ebben. Az írást nem hiszem, hogy valaha abbahagyom.

Ha lehetne egy szuper képességed, akkor mit választanál?

Alakváltó szeretnék lenni; hogy bármi lehessek. Akár egy másik ember, akár egy papagáj, vagy egy sárkány. Leginkább sárkánnyá változnék néha.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Firenzébe. Voltam már ott, de szívesen eltöltenék több napot ott, vagy egy Toszkán villában a közelben. De nem rég voltam Berlinben is és nagyon inspiráló város, oda is mennék még.

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Is-is. De az elmúlt három évemet tervezéssel töltöttem és nem lett belőle semmi végül, csak könnyek és csalódás. Azóta spontán élek, sokkal kevesebbet tervezek, a sors elől pedig sosem tudtam elmenekülni.

Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Remélhetőleg megfelelő anyagi háttérrel, egy kényelmes otthonban körülvéve a gyerekeimmel és az állataimmal, a szerelmem oldalán. Esetleg a tizenháromból egy-két könyvvel a polcomon.