RavennArt

"Művész pedig elsősorban az, aki hisz önmagában. Nem hatnak rá a közönséges ember ingerei: nem hajszolja magát halálra, de nem is élősdi. Azért él, hogy kifejezze önmagát, és eközben a világot gazdagítja." - Henry Miller

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Anna vagyok, 26 éves. Közgazdászként végeztem az egyetemen, de valamiért a grafika mégis közelebb áll a szívemhez. Az eredeti foglalkozásomat is szeretem, de az alkotás szenvedély számomra.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Már kicsi korom óta szeretek rajzolni, és sokáig gondolkoztam is a művészeti pályán, főleg általános iskolában, viszont mindig lebeszéltek róla. Ez egy szinten érthető, mert valóban nehezebb megélni a grafikából, célközönséget kialakítani, mint más, keresettebb munkakörben pénzt keresni - de nem lehetetlen! A másik, amiért nem kezdtem el már általános iskola után grafikusnak tanulni, az önbizalomhiány. Nem éreztem magam elég jónak, de utólag nézve ez hülyeség, mert iskolába pont azért járunk, hogy tanuljunk. Ha már alapból profinak születne mindenki, nem lenne szükség oktatásra. :D

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Nekem egyértelműen a 0. lépés, az ihlet szerzése a legnehezebb. Ezért is szeretek megrendelésre dolgozni, mert ott az ügyfél mondja meg, hogy mit szeretne, és én megvalósítom neki. Az alkotói utam pedig az érdeklődési körömtől függ. Próbáltam én manga stílusban is tevékenykedni, főleg, amikor betört hazánkba az animeláz, de ráébredtem, hogy nem ez az én utam, és jobban szeretem a realisztikusabb stílust.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Színezni szeretek a legjobban. :D Ha szürkeárnyalatos képet készítek, akkor pedig árnyékolni. Körvonalazni nem szeretek. Kicsit talán beképzelten hangzik, de színes egyéniség vagyok, ennek megfelelően imádom a színeket és a csillogást. Azonban vigyázni kell, hogy ne vigyem túlzásba, hiszen bármennyire is csalogató a sok szín, a kedvesebb néha több.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

A stílusom mindig változik, és bízom benne, hogy fejlődik. Az első lépéseket nagyon nehéz volt megtenni, mert azt sem tudtam, hogy kezdjek bele, de idővel kialakult.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Én tipikusan az az ember vagyok, aki a hagyományos technikát jobban szereti, de van, hogy digitális rajzokhoz támad inkább kedvem. Papíron nagyon sok eszközt kipróbáltam, és a kedvencem talán a vízfesték és a gouache. Digitális rajzoláshoz pedig sikerült beszereznem egy iPad-et, és sokkal könnyebb rajta a rajzolás, mint bármilyen táblán, amit eddig esélyem volt kipróbálni.

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?

Nekem óriási szükségem van inspirációra, mert ötletelésben, történetírásban sajnos nem vagyok olyan jó. Mindig kell valami vagy valaki, aki megihleti a rajzaimat.

A művészetben nagyon fontos az inspiráció. Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek?

Főként a természet inspirál, valamint nagyon szeretem böngészni a Pinterestet, ha plusz inspirációra van szükségem. Illetve amit a megrendelő kér tőlem, azt rajzolom, és nagyon kreatív ötleteik vannak!

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Olyan témákat választok, amelyek aktuálisan foglalkoztatnak. Mostanában nem nagyon nézek sorozatokat, és bevallom, nem is olvasok már olyan sokat, így fanartokhoz már nem igazán van kedvem. Inkább a természet, illetve a saját életem ihlet meg. Nem én találom a témaköröket, azok találnak meg engem. Nem csak a szerelemben fontos a kémia, hanem bizonyos témakörökkel kapcsolatban is.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Kétféle álláspontot láttam a témában. Az egyik: ne tarts be semmilyen szabályt, mert pont azért művészet, a másik: szabályok szerint rajzolj, mert különben nem lesz jó, anatómiailag pontos. Szerintem az igazság a kettő között van. Fontos a pontosság is, de az is, hogy rajzaink átadjanak valamilyen pluszt, ne csak szépek legyek.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Az ihletszerzéssel. Nagyon nehéz kitalálnom, mit rajzoljak legközelebb.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

A színezést, árnyékolást, kidolgozást szeretem a legjobban. Leginkább talán állatokat szeretek rajzolni. :D

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Igen, az utóbbi években tudatosan alakítom a stílusomat. Sokáig manga stílusban rajzoltam, pedig sosem volt az enyém, és igyekeztem leszokni róla. Sajnos teljesen igaz, amit a rajztanárok általában mondanak: ha rajzfilmekről másolsz, akkor fölösleges korlátokat állítasz magad elé. Természetesen senkitől sem szeretném elvenni a szórakozást, mert mindenki azt rajzol, amit szeretne, de én örülök, hogy lebontottam ezeket a falakat. A stílusomat sok videójátékban látotthoz tudnám hasonlítani: stilizált, de mégis hasonlít a valóságra. Az Arcane című sorozat stílusát is imádom például.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Konkrét példa most nem jut eszembe, de sok olyan dolog volt, amire alkotás közben jöttem rá. Nem hiába mondják, hogy a gyakorlat teszi a mestert, nem elég az elméletet bújni.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Szeretnék egy rövid képregényt készíteni mentális egészséges témakörben, de még össze kell szednem a gondolataimat. A pszichológia örök kérdés, nagyon régóta érdekel. Mellette szeretem a természetet, a paranormális eseményekről és bűnügyekről szóló videókat, írásokat. A történelem is nagyon érdekes számomra - egészen más színben látom, amióta érdekességeket találok róla, és nem évszámokat kell tanulgatnom. Illetve jelenleg sajnos a háborús helyzet engem is foglalkoztat, mint sokakat, és muszáj volt kifestenem magamból az érzéseimet.

A saját jövőm is foglalkoztat, például hogyan alakulnak a következő évek, mit teszek az egyetem után, megházasodom-e egyszer, sikeres lesz-e a vállalkozásom, amit hamarosan megalapítok.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Ebből a szempontból végtelenül egyszerű vagyok: jöhet a falusi házibuli mulatóssal, meg kevésbé családbarát italokkal. :D Kirándulni is nagyon szeretek. Illetve szórakozás lehet a számítógépes játék is, ha épp nem egy plusz idegességforrás a matchmaking miatt.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Igen, a grafikus szakmához tartozó vizsgamunkám, és a jeles bizonyítványom. Nem tűnik nagy dolognak, de rengeteg energiát és odaadást fektettem bele, főleg így munka és egyetem mellett.

Illetve hatalmas dolog, hogy olyan tanárom is elismert, akinek többször volt már kiállítása, különböző díjakat is elnyert.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként szeretnének boldogulni a jövőben?

Egyre több elvárás van a művészek felé. Például én szeretnék TikTokon is aktívabban jelen lenni a közeljövőben, hiszen az emberek szeretik (és szinte el is várják) a videókat. Ráadásul grafikusként ma már marketing területen is otthon kell lenned, ami számomra azért nem gond, mert az egyetemen ezt tanultam. A nulláról elkezdeni viszont nehéz lehet, és minden tiszteletem azoké, akik nem sajnálják rá az időt, energiát. Fontos, hogy rendszeresen alkoss, különben az algoritmus azonnal büntet. Ezt mondjuk nem tartom jó dolognak, de ilyen ez a rohanó világ.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Két-három év alatt nagyon sok minden megváltozott az életemben, de a koronavírus járvány miatt ezt sok más ember is elmondhatja magáról. Sajnos a mi családunkat érintette... Ráadásul akkortájt bontottam fel egy jegyességet is, ami később jó döntésnek bizonyult, de egyszerre a kettő hatalmas trauma volt. Büszke is vagyok rá, hogy kibírtam, és újraépítettem az életem.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Kicsi koromból jó emlékeim vannak, imádtam rajzolni. Viszont van egy időszak, amire ma is rosszul emlékszem vissza, amikor deviantArt-on kezdtem el megosztani a munkáimat. Úgy éreztem, senkinek sem tetszenek, senki sem foglalkozik velem, ráadásul a magyar közösséggel sem tudtam összebarátkozni, mert fogalmam sem volt, hogyan kellene ráírni másokra idegenként. Pár negatív kommentet is bezsebeltem, sőt, volt, aki egy regényt írt, mennyire rossz vagyok - oké, az írásai alapján kicsit kattos volt az illető, vagy legalábbis nagyon haragudott az egész világra, de akkor sem érdemeltem meg, hogy rajtam töltse ki. A mai napig kísért ennek az időszaknak az emléke. Ettől függetlenül a régi munkáimat visszanézem, és büszke vagyok a fejlődésemre, valamint nevetek azokon, akik anno azt mondták, hogy hagyjam abba, mert úgysem leszek jó. A kitartás igazából a siker kulcsa.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Én játszani szeretek a leginkább, és van néhány videós, akiket nézek. Egyre kevesebb, hogy őszinte legyek.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Egyre nagyobb igényük van rá. Szerintem a gazdasági jóléttel nagyban összefügg. Ha van pénz művészetre, alkotásokra, akkor az emberekben megjelenik az igény, és támogatják a művészeket vásárlásaikkal.

Szerinted a művészet jobb eszköz a kapcsolatteremtéshez?

Igen. Közös nyelv, amelyen mindenki ért.

Miben látsz hasonlóságot vagy éppen különbséget a különféle országok művészeit vagy az általuk kiváltott reakciókat illetően?

A globalizáció korában már nem igazán beszélhetünk különbségekről. Az internetnek köszönhetően jóval hamarabb terjednek az aktuális trendek, mint bármikor a történelem során. A megfigyelésemet már korábban is írtam: ahol jólét van, ott szívesebben támogatnak művészeket az emberek, de ez logikus.

Hogy látod az artisztika lehetőségeit a virtuális térben? Létrehozhatunk-e olyan tereket, ahol egy virtuális identitás képes a saját művészi tartalmát közvetíteni?

Mindenképpen sokkal több lehetősége van kitörni egy művésznek, és megélni abból, amit szeret, mint az internet előtt. Viszont a platformok folyamatosan változnak, és általában nem túl jó irányba. Minél újabb egy oldal, annál könnyebb rajta sikeressé válni, de igazán sosem tartom könnyűnek. Aktivitás, marketingtudás szükséges hozzá, nem csak megnyerő alkotások, és kimondom: szerencse is.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Egyre kevésbé. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tökéletes rajzos vagyok, csak egyszerűen már nem tartom olyan eget verő problémának, hogy nem. Tudnunk kell elengedni a maximalizmusból is, mert ebből is létezik az az egészségtelen mérték, ami felemészt. Engem sokáig fel is emésztett.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Nem speciális, de zenehallgatás, lazulás és sok-sok kávé. :D

Optimista embernek tartod magad?

Nálam ez erősen hangulatfüggő sajnos. Van optimista és pesszimista énem is.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

"Az idő igaz,

S eldönti, ami nem az."

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Nekem mindig a barátaim voltak úgymond a mentoraim. Habár már nem mindenkivel tartom a kapcsolatot, mert idő közben összevesztünk, vagy csak kikoptunk egymás életéből, mindenkinek hálás vagyok, akinek megmutathattam a rajzaimat, aki inspirált és biztatott.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Felnőttként egyébként sem könnyű a szociális életet összeegyeztetni, hiszen mindenki dolgozik, van, akinek már családja is van. Energiát pedig abból merítek, hogy szeretem azokat a dolgokat, amiket jelenleg csinálok, így csak félig munka, kötelezettség.

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

Bővült az érdeklődési köröm, tájékozódtam. Szeretek új nézőpontokat megismerni. Ugyanígy vagyok a stílusokkal és a különböző, új rajzeszközökkel is.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?

A következő félévben államvizsgázom mesterszakon, így főleg arra kell koncentrálnom, hogy sikerüljön, ne pedig itt üljek még egy évet. :D Ezek mellett viszont szeretném letenni a grafikus vállalkozásom alapköveit is.

Mi az, amit senki nem gondolna rólad?

Szerintem nincs ilyen. :D Elég nyílt vagyok, sok mindent megosztok magamról. Egy szinten veszélyes, másrészt ad egyfajta szabadságérzetet, és hihetetlen, mennyien írnak, hogy ők is voltak hasonló helyzetben. Közelebb érzem magamhoz az embereket.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen, bár ebben is van egyfajta sorsszerűség. Mondtam, hogy előbb-utóbb oda sodródik az ember, ahol lennie kell. Én sem tudtam ellenállni a grafikának végül. Csak azt bánom, hogy nem hamarabb választottam már ezt az utat.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Nem a legetikusabb kívánság, de hát úgyis csak elméleti a kérdés, szabadon ereszthetem a fantáziámat. A szuper képességem az lenne, hogy ha kedvelek vagy szeretek egy embert, akkor egyetlen varázslattal elérhessem, hogy viszonozza.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Északra utaznék, egy olyan pontra, ahonnan jól látszik a Sarki Fény.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Ebben a kérdéskörben is az arany középút a nyerő. Mindig kell tervezni és célokat kitűzni, hogy tudd, mit szeretnél elérni. Ezek mellett viszont hiszek a sorsban is, hogy minden a helyére kerül. Illetve nem szabad túl sokat várakozni, halogatni, mert annál rosszabb. Fölösleges a megfelelő pillanatra várni, mert az egy mítosz. Tökéletes pillanat úgysem lesz, de lehetsz bátor, ami jól sülhet el.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

A 2020-as évek annyira viharosan indultak, hogy nem igazán gondolok a jövőre. Az biztos, hogy én szeretnék haladni a céljaim felé, illetve élvezni az életet. Remélem, 10 év múlva azért nem lesz világjárvány, sem háború (tudom, naiv elképzelés), és csak arra lesz gondom, hogy melyik tengerparton szürcsöljem a koktélomat. :D