N. Fanni photography

"Kevés objektívebb tükröt tudnánk találni egy tehetséges fotós fényképezőgépének lencséjénél." - Temesvári Péter

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Helló! A nevem Fanni, 21 éves vagyok, jelenleg másodéves művtöri szakos a Comenius Egyetemen Pozsonyban. Kiskorom óta érdekelt a művészet mindenféle formája, de leginkább a fotózás fogott meg. Később ez a hivatásommá is vált. 

Hogyan csöppentél bele a fotósok világába? Hogyan, és mikor határoztad el, hogy fényképezni szeretnél? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Leginkább gimiben kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni az akkori barátaimnak köszönhetően, és miután egyre több időt szántam rá és belemélyedtem az önfejlesztésbe, kurzusokba, úgy döntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a továbbiakban.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Jelenleg a Canon 77D EOS fényképezőgéppel dolgozom és többnyire 2 objektívet használok: Canon EOS 85mm-f1.2 és Canon EOS 28mm-70mm - f2.8. A stúdiómban papír hátterekkel szeretek dolgozni és egy téglalap alakú softboxszal. Van több vakum és egyéb felszerelésem is, de többnyire az alapfelszerelésemmel szoktam a fotózásaimon dolgozni.

Mennyire kell előre eltervezned a kompozíciót?

Ez igazából a témától függ, pl. a fantasy vagy kreatívabb fotózásokat már egy hónappal előtte kezdem tervezgetni, ruhákat és kellékeket beszerezni stb.

Hogy határoznád meg a saját stílusod?

Véleményem szerint nem mindennapi a stílusom, fakóbb meleg színekkel szeretek dolgozni. Fotózás közben eléggé közvetlen vagyok és sokszor bolondos, ami a célzott kuncsaftjaimnak mindig enyhíti a légkört ha idegesek vagy izgulnak.

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette más szakmát?

A családomból csak a nevelőapukám támogatott az elejétől fogva, ő volt az, aki fogott, és elvitt megvenni az első fényképezőgépemet annak ellenére, hogy a családom többi tagja egyáltalán nem szívlelte az ötletet. A barátaim közül pedig csak néhányan támogattak.

Ilyennek képzelted a pályát, amikor még csak álmodoztál róla?

Többé-kevésbé, de a tény, hogy azt csinálom, amit szeretek ezerszer jobb, mint amilyennek képzeltem.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötleteket?

Leggyakrabban az érdeklődési körömből - könyvek, filmek, amiket szeretek, vagy egyéb témakörök, mint pl. mitológiai témák, amelyeket az egyetemen tanultam, illetve sok esetben a modellel és a sminkessel találjuk ki a pontos koncepciókat.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak?

Imádom, hogy szépséget vihetek az emberek életébe.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Nagyon büszkén nézek vissza, mert annak ellenére, hogy mennyi ember bolondnak tartott emiatt, én gyakoroltam és tanultam tovább. Néha visszanézegetem, főleg amikor 12 évesen egy kis kompakttal a legjobb barátnőmet fotóztam. Nagyon jó emlékek.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Teljes mértékben. Nem is tudom elképzelni, hogy mást csináljak.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Hihetetlenül kritikus vagyok. Nagyon sokáig tartott, mire azt mondtam egy képemre, hogy ez nem is rossz. Mai napig magas elvárásaim vannak magammal szemben.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Nagyon kicsi baráti köröm van, és ők tudják, hogy nem vagyok egy társasági ember, tehát nem baj az, ha csak pár havonta, pár hetente találkozunk.

Szerintem az, hogy az embernek mennyi energiája van a dolgokra, nagyban függ attól, mennyire szenvedélyes irántuk. Úgy gondolom, nekem is ez adja meg a löketet mindenre, amit csinálok.

Az elmúlt pár évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Talán az, hogy megtanultam az embereknek nemet mondani, és hogy elkezdtem kizárni az életemből a toxikus embereket.

Milyen témákat fényképezel általában, és ezen belül vannak-e számodra is nagyobb kihívást jelentő feladatok?

Többnyire portrékkal és kreatív fotózásokkal foglalkozom, de szívesen fotózok szinte bármit. A legnagyobb kihívást a családi portrék jelentik, de még ezzel együtt is imádom őket fotózni.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Mivel introvertált személyiségem van, ha nem muszáj, nagyon nem szeretek eljárni otthonról. Ha van szabadidőm, mindig olvasni szoktam, vagy festeni, rajzolni, kutyámmal játszani, korcsolyázni. Imádok még moziba járni és jógázni is.

Van valamilyen speciális felkészülési módszered?

Pinterest-en szoktam összeállítani ilyen inspirációs táblát, ami nagyon sokat segít, hogy eltaláljam azt a hangulatot, amit az emberek szeretnének. Ezen kívül szeretem megbeszélni az emberek stílusát - mi tetszik nekik és mi nem - minden kis apró részletet, hogy meg legyenek elégedve a végeredménnyel.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit? 

Nekem igazából mentorom nem volt, de van két olyan ember (kettő alapsulis tanárom) akiknek nagyon sokat köszönhetek mai napig és akik lelkileg mondhatni elindítottak azon az úton, hogy dolgozzak az álmaimért.

Amikor nem valamilyen projekten dolgozol, mivel telnek a napjaid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még?

Nagyon sokat olvasok, tanulok és a kutyámmal is nagyon sokat foglalkozom. Ha kikapcsolódni szeretnék, imádok filmeket és sorozatokat nézni. Szeretek aludni is, mivel ha sok a munka és az egyetem, arra se nagyon jut időm sajnos.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Szörnyen el szeretnék jutni Dél-Amerikába az Amazonas folyóhoz és az esőerdőbe, Rómába, Firenzébe, Görögországba és még sok- sok helyre.

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Mondhatni mindkettő egyszerre. Ez nálam igazából helyzettől függ. A karrierem, jövőbeli életem néha szeretem tervezgetni, de ilyen szempontból nem szabok ki határidőket, úgy tartom, hogy minden akkor jön amikor jönnie kell.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Hát remélem még mindig fotós leszek, nagyon szívesen élnék egy kis farmon, állatok között, a természethez közel. És az se lenne rossz, ha sikerülne addigra lediplomáznom.