Mantis

"A művészet az ember folyamatos törekvése arra, hogy a meglévőtől eltérő valóságot teremtsen a maga számára." - Chinua Achebe

Röviden be tudnál mutatkozni? 

A nagyközönség számára Mantis vagyok, 2006 óta megállás nélkül cosplayezek.

Zuko - ATLA  Photo by Yuriko Seira 

Hogyan csöppentél bele a cosplayerek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Még a betárcsázós internet korában találkoztam képekkel, akkor nem nagyon tudtam hova tenni őket, aztán amikor a helyi animés társasághoz csatlakoztam, ők pont akkor voltak a miskolci conon, és mutogattak képeket. Na akkor gondoltam úgy, hogy ha eljutok egy conra, akkor azt már beöltözve teszem, úgyhogy az első conomra teljes harci díszben mentem, ráadásul egyből versenyeztem is.

Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek?

Stílusomat tekintve szeretek eredeti ötleteket megvalósítani, így az inspirációk jó része ilyen AHA! pillanat teljesen random helyeken, mikor belém csap a felismerés, hogy hééé, mi lenne ha... és aztán elkezdenek forogni a kerekek.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során?

Elsősorban a varrást igénylő cosplayeket részesítettem előnyben, mellé kisebb részben szöszmötölök a kiegészítőkkel, így a varrógép a legnagyobb segítségem, és mivel sosem tanultam varrni, így ez is egy folyamatos fejlődés. Mindig tanulok valami újat, ami épp az adott jelmez elkészítéséhez szükséges, ezért pl. tudok öltönyt varrni, de egy egyszerű báliruha kifog rajtam... de büszkén mondhatom, hogy 15 év után végre belefogok a páncélkészítésbe is, szerencsére azóta sokat fejlődött a technika, és rengeteg tutorial van, úgyhogy ez is csak gyakorlás kérdése lesz, mikor fogok tudni vállalható dolgokat gyártani.

Kiket és honnan cosplayeztél eddig? Hogyan/Mi alapján választod ki a karaktert, akit cosplayezni fogsz?

100+ jelmezzel a listám elég tetemes, így azt nem részletezném, de általában véve a kedvenc dolgaimból szeretek cosplayezni, néha újra meg újra, egy-egy karakternek többféle ruháját is megcsinálom. Szerencsére elég sok fandomom van, illetve amellett is sok mindent szeretek, így sosem vagyok ötlet hiányában. Vannak kedvenc karakterek, akikhez vissza-vissza térek, és persze jönnek mindig újak is, illetve vannak komfort fandomjaim, ilyen a Sailor Moon, Harry Potter és Star Trek, amikhez szinte vallás szerűen mindig visszakanyarodok pár évente.

Hogy határoznád meg a saját stílusod?

Ha stílusnak mondhatjuk azt, hogy mindig a magam feje után mentem, és teljesen hidegen hagytak az aktuális trendek, helyette vagy a kevésbé ismert dolgokat, vagy a mellékesebb karaktereket részesítettem előnyben, akkor ez a stílusom. Nekem a karakter személyisége a fontos, a ruhája másodlagos, mivel én nem csak hordom a jelmezt, hanem a karakterré is válok, így általában kell lennie valamilyen kapcsolódási pontnak köztem és a választott karakter között.

Sokka - ATLA  Photo by IMAGEnation

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembekerültél egy jelmez elkészítésekor?

Mindegyik jelmez más, mindegyik valamilyen új kihívást jelent, ezért mindegyikkel tanulok valami újat, legyen az akár egy új varrástechnika elsajátítása, vagy egy új kellék vagy fegyver alapfokú használatának megtanulása. Még ha rutinból is csinálnék valamit, akkor is javítok a technikán, a következő darab jobb lesz, alaposabb, szebben megvarrva, szebben lealapozva, stb.

Melyik az eddigi kedvenc saját cosplayed?

Kettőt és könnyebbet, hisz a legtöbbet azért választottam, mert vagy imádtam a karaktert, vagy amíg csináltam, nagyon a szívemhez nőtt. Talán hogy melyikeket nem szeretem annyira, egyszerűbb kérdés lenne.

Milyen projektjeid, produkcióid vannak készülőben jelenleg? Miben vagy most benne, mi mozgatja a fantáziádat?

A Sailor Moon az örök szerelmem, így abból mindig készül valami, mellette egy most már több éve állandósult project az Avatar, illetve most nagyon benne vagyok a Star Trekben, ezért abból is szeretnék bő 10 év után újra valamit csinálni.

Hogy fogadták el a körülötted élő emberek a hobbidat?

A szüleim sose szerették, de ha már 15 éve csinálom, valószínűleg csak nem fogom kinőni, nem? A barátaim zöme is cosplayes, a munkatársaim meg érdeklődéssel fogadják, szóval szerencsés helyzetben vagyok, ráadásul felnőttként nincs senki, aki beleszóljon, hogy mit csináljak a saját szabadidőmmel és pénzemmel.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Perfekcionista lévén a saját munkámmal vagyok a legkritikusabb, ami egyben előny és hátrány is, mert sok dologtól visszafog ez, mikor ránézek valamire, és egyből látom mi lesz könnyű és mi lesz nehéz rajta, és mivel nagyon utálok újracsinálni dolgokat (még ha ennek vannak előnyei is), ezért szeretek elsőre tökéleteset alkotni... csak hát ez egy új technikánál általában nem jön össze, mert azt ki kell tapasztalni.

Ryuuzaki Umi - Magic Knight Rayearth  Photo by Super Studio 8 

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Én sosem tagadtam le az első "szekrény" és varratott cuccaimat se, mind a mai napig fenn van mindenről kép az oldalamon és valószínűleg az internet mindenféle eldugott bugyraiban is. Tisztában vagyok vele, hogy valahol el kellett kezdeni, ahogy azzal is, hogy 15 éve nem volt ennyi alapanyag, technika és rendelkezésre álló tutorial, hanem nekünk kellett kitaposni magunknak az ösvényt, így egyik miatt sem szégyenkezek, és büszkén vállalom a kezdeti csóri alkotásaimat. Egyes jelmezeknél meg én is elámulok, hogy jé, ezt én csináltam, teljesen tapasztalatlanul, és még most is nagyjából vállalható lenne.

Ha most vágnál bele a cosplayezésbe, csinálnál-e bármit is másként?

Most sokkal egyszerűbb lenne, bár az alapanyagok és millió segítség ellenére a tapasztalatot nem helyettesítheti semmi. Ellenben tuti nem várnék éveket, évtizedeket egy-egy karakterrel, amiket csak halasztgatok, hogy majd-majd, mert félek megcsinálni, nehogy elrontsam... hanem egyszerűen belevágnék, és ha nem sikerül, újrakezdem, máshogy.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?

Bő 2 év kihagyás után újra szeretnék versenyezni mind craftmanship, mind performance kategóriákban, természetesen ehhez minimum fél év előre tervezés szükséges, szóval nálam sosincs olyan, hogy derült égből hirtelen összedobok valamit. A COVID kissé betett az egész cosplayezésnek, és még így is minden eseményt bizonytalanná tesz, de azért a lehetőségekhez képest igyekszek új dolgokat csinálni, illetve befejezni a pandémia miatt félbehagyott projekteket.

Milyen érzés a kamera előtt lenni?

Introvertáltságom ellenére én imádok színpadon lenni és hülyét csinálni magamból egy előadás kedvéért. Ugyanakkor nem igazán szeretem visszanézni mindig, főleg az interjúkat, elég cringe-re sikerül néha egy-egy válasz, aztán életem végéig foghatom a fejem miatta, mert ami egyszer felkerült a netre...

Mi az, amit senki nem gondolna rólad?

Egyszerre rajongok Jane Austen műveiért és a Rammsteinért. Magam sem értem a szöges ellentétet, de végül is a kettő nem zárja ki egymást.

Kedvenc mondásod?

"Varietas delectat. - A változatosság gyönyörködtet."

Mary Poppins - Bert  Photo by IMAGEnation

Amikor nem valamelyik projekteden dolgozol, mivel telnek a napjaid? Más hobbid van?

Ha nem dolgozok valamin, akkor is dolgozok valamin, csak fejben. Ha megtetszik egy karakter, akkor a jelmez elkészítését alapos előtanulmány előzi meg, minek folytán elolvasok és megnézek mindent, amit csak meg tudok szerezni... ez néha eléggé hosszas folyamat. Ezen kívül is napi szinten rengeteget olvasok, regényt és tudományos cikkeket egyaránt, sorozatokat és filmeket nézek, teljesen átlagos dolgok. Az előző kreatív hobbijaimat megette a cosplay... előtte festegettem, rajzoltam, varrogattam, írtam fanfictiont, verseket és zenét... ez mind beleolvadt a cosplayezésbe. Most jelmezt varrogatok, kiegészítőt és díszletet festek, és színpadra írom az előadások szövegét, vágom a zenéjét.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Ha választhatnék, akkor halhatatlanság... meg mellé kérnék örök ifjúságot is, mert oszló hullának lenni nem szép látvány. Akkor végre lenne időm mindenre, amit szeretnék, látni és tanulni nagyon sok-sok dolgot.

Optimista embernek tartod magad?

Egyáltalán nem. Mindenki azt mondja, hogy túl negatív vagyok... pedig csak realista.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Bánni nem bánom, mert nagyon sok mindent köszönhetek a cosplayezésnek. Lehetett volna másképp is, de el sem tudom képzelni akkor hol lennék most az életben... az is lehet, hogy ugyanitt. Megélni nem fogok belőle, ugyanakkor ez több, mint egy hobbi, ez számomra egy életstílus.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Egyfelől Japán a cosplayezés óta nagy álom, de szeretnék New York felhőkarcolóinak tetejére is eljutni, illetve látni a Sarki Fényt.

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Is-is. Erre van egy tökéletes mondás: Hope for the best, expect the worst.

Rá is készülök a dolgokra, ugyanakkor az improvizálás életem nagy része, ezért mindig nyitott vagyok más lehetőségekre és megoldásokra is. De a Sors helyett inkább Murphyben hiszek, mert ami elromolhat...