Lengyel Adrienn

"Karmesterpálca az ecset. Festők, dalt is teremtsetek." - Illyés Gyula

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Lengyel Adrienn vagyok. Jelenleg festéssel és ékszerek készítésével foglalkozom. Az alkotás mellett marketinges szakember is vagyok.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Egészen korán találkoztam a művészetekkel, mivel van egy 7 évvel idősebb bátyám, Horváth Tamás István, aki festőművész és már nagyon kicsi kora óta egyértelmű volt, hogy erre a pályára kerül. Sokat tanított Ő is rajzolni. Igazán mindig is jelen volt az életemben, de az én utam nem volt ennyire egyértelmű, mint a bátyámé. Középiskola után elvégeztem a Dekoratőr Iskolát,majd a főiskolát kommunikáció szakon. Az élet a marketing és az értékesítés irányába terelt, de a művészet mindig is jelen volt. Családommal nyitottunk egy kortárs művészeti galériát Kertész29 Galéria néven, ahol én, mint galériavezető, a bátyám, mint művészeti vezető dolgoztunk. Az egész hátterében pedig az édesapánk állt. Itt számtalan kiállítást szerveztünk, köztük nemzetközieket is. A galéria nagyjából 6 évig működött és nagyon büszke vagyok, hogy az életem része lehetett. Ekkor végeztem a Kogart festménybecsüs képzését, ahol mélyebben beleláthattam a nagymesterek világába. A galériát sajnos anyagi megfontolásból be kellett zárnunk, de nagyon jó emlék és tapasztalás marad. Igazából akkor jöttem rá, hogy még mindig szeretek rajzolni, amikor egy meetingen firkálgattam, azután jó nagy kihagyás után, már amikor tehettem szabadidőmben rajzolgattam és festettem.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Jellemzően akril festékkel dolgozom vászonra, viszont egy ideje kísérletezem a betonnal, mint alkotások alapanyagával. Betonképeket és ékszereket is készítek.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

Folyamatosan alakul a stílus, ahogy festek, vagy az alkotások készülnek, azon kívül amikor megrendelésre készül egy kép általában az enteriőrhöz alakítom a hangulatát. Nem tudnám meghatározni a saját stílusomat. Határozza meg ezt a befogadó!

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Mint említettem akrillal festek vászonra, de az utóbbi időben betont is használok egy-egy képnél.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Abszolút ösztönösen készítem a munkáimat. Van, hogy hazaérek valahonnan és át sem öltözöm, azonnal nekiállok valaminek, ami épp eszembe jutott. Ha megtehetem nem készülök rá az alkotásra. A folyamat mindig változik. Ha van időm és megvan a téma, akkor azonnal belevetem magam. Felvázolom a képet és nekilátok festeni és általában 6-7 órát fel sem állok. Amire szükségem hozzá az az idő és a nyugalom.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Sajnos nem sokszor áll rendelkezésemre az a zavartalan 6-7 óra, amikor teljesen elvonulhatok. Ez azért lassítja a folyamatot.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

A legjobban azt szeretem, amikor már látható, elképzelhető a végeredmény. A festés a kedvencem, de van hogy csak az ékszerekre jut időm.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Az, hogy betont használok egyes képeknél például egy véletlen felismerésből jött. Először cementtel próbálkoztam egy plasztikus képet megalkotni, ahol elkezdtem feltépni a régi festékrétegeket (mert ráömlött egy halom festék a vászonra) és ahogy téptem a festéket rájöttem, hogy nagyon jól néz ki és meg akartam tartani a formáját. Ekkor gondoltam, hogy talán cementtel tartósabbá tehetném, de az nem volt elég masszív és továbbgondolva születettek meg a betonképek, azután az ékszerek gondolata és már nem volt megállás.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Most éppen két kiállításra is készülök az év elején. Januárban lesz egy közös kiállításunk Zenkó Márti, steam punk művésszel a Murokban. A kiállítás címe: Concrete punkok. Ide betonképekkel készülök. A másik kiállítás pedig februárban lesz egy belvárosi irodában, ahol a bátyám is kiállít.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Manapság már a beszélgetős estéket többre tartom, mint a megőrülős bulikat. Nem volt ez mindig így azért. 

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

A kiállítási felkérésekre is büszke vagyok, valamint most volt éppen egy home staging projekt, amiben részt vettem. Felkértek egy belvárosi lakás képekkel való dekorálására, ami nagyon ízléses lett véleményem szerint.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Én még most is lelkes amatőrnek tartom magam. Az ember különben is holtig tanul és változik.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Hát ez sajnos mindig nehéz kérdés, mert a mai rohanó világban, általában nem a művészet az első, amire fókuszálnak az emberek, főleg ilyen embert próbáló időkben. Ám én azt gondolom, hogy pont most van itt az ideje kicsit elmélyülni, befelé fordulni és ebben nyújthat segítséget egy-egy alkotás.

Szerinted a művészet jobb eszköz a kapcsolatteremtéshez?

Minden viszonyítás kérdése. Attól függ, hogy milyen típusú emberről beszélünk. Nem mindenkinél, sőt!

Hogy látod az artisztika lehetőségeit a virtuális térben? Létrehozhatunk-e olyan tereket, ahol egy virtuális identitás képes a saját művészi tartalmát közvetíteni?

Mindenképp! Ahogy láthatjuk is ezt virtuális galériák esetében. A pandémia szintén megmutatta ennek jelentőségét, amikor az emberek nem tudtak kimozdulni, csak a virtuális térben tudták a művészeti tartalmakat "fogyasztani".

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon. Mások általában jobbnak látják, mint én. 

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Sok szabadidőt szervezek magamnak, előkészítem az ecseteket és már indulhat is a boogie.

Optimista embernek tartod magad?

Hát bizonyos tekintetben igen, bizonyos tekintetben nem. Eléggé aggódó lettem és a mostani helyzet nem sokat segített ezen, de próbálom mindig a legoptimistább forgatókönyvet nézni, csak nem mindig sikerül sajnos, bár ez is szerepel az újévi fogadalmaim között.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

A bátyám volt mindig is a példaképem, mint alkotóművész és az édesapám, mint fő mentorom, mint nő és anya az édesanyám és természetesen a férjem, aki mindenben támogat és bátorít.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Én úgy érzem, hogy sokkal több mindennek kellene beleférnie az időmbe. 

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

A festés mellett jöttek a betonképek és most a zuzmóval is kísérletezem. A betonékszerek mellett elkezdtem kerámia ékszereket is készíteni.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?

Az említett két kiállításomra kell készülnöm és több új képpel szeretnék megjelenni. Szóval nem fogok unatkozni.

Mi az, amit senki nem gondolna rólad?

Az első munkahelyem egy sírköves cégnél volt. 

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Teleportálás

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Bárhova Ázsiába, de északra is szívesen mennék.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Mindig megtervezem a következő lépést és emellett jöhetnek véletlenek, mint ez az interjú, de alapvetően inkább dekoratőrnek tartom magam, mint művésznek.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Nagyjából ugyanígy, csak már egy beállt bioritmus mentén.