Láng Andi - Lélektánc

Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól fo­rog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igaz­ságról. Az életről szól. Ha ez "átjön" a színpadról, az az ünnep. - Markó Iván

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Láng Andi vagyok, egy kislány anyukája, aki rájött, szeretne segíteni az embereknek a vizualitáson keresztül. A mérföldköveiket zárom képbe, hogy az idő múlásával ugyanolyan intenzív maradhasson az élmény. Ezt képzelem én Lélektáncnak.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor döntötted el, hogy művészi pályára lépsz?

Sosem döntöttem el. Lassan teret hódít az életemben. Remélem egyszer elfoglalja!

Van a családodban művész?

Nem tudok róla, de szerintem kellett lennie. Zongorista, majdnem zongorista művészpalántákról szóltak a felmenők legendái...

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Megrendelőimmel kapcsolatos munkamódszerem egy érzékeny egyensúlyi folyamatot jár körül: megérzem, megértem, ami bennük zajlik, amilyen módon képpé szilárdítható. Többször egyeztetünk, hogy a lehető legpontosabban vizualizáljam, ami bennük él.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Ha munkafolyamat alatt a tárgyalást, kidolgozást, marketing- és egyéb, vállalkozás-fenntartó tevékenységet értünk, akkor értelemszerűen ebből az alkotás rész az, ami mindig szórakoztat. Felemelő megélni azt is, ahogyan együtt gondolkodunk a megrendelővel. Szerencsére marketing-bugyorba soroltam az oktatóvideókat, melyeket egy-egy festmény készítésekor veszek fel, majd vágott, gyorsított, megzenésített formában közzéteszem. Ez is egy szórakozás nekem, egészen belemerülök.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

Nekem rettenetesen nehéz volt belátni azt, hogy szabad, merhetek saját formavilággal dolgozni. 20 éven keresztül elnyomtam magamban ezt a hangot. Utána pedig jó időbe telt kialakítani egy bizonytalanságoktól mentes formavilágot.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Az alkalmazott technikáim hagyományos módszereken alapulnak: grafika (tollrajz, rézkarc, tus, hidegtű, linómetszés), akvarell, akrilfestés, pasztell, szén, fotózás, és ami szembejön. A sokszorosító grafikákat jellemzően rajzszakkörön tudom véghezvinni, nincs saját nyomtatóprésem. A festmények, tollrajzok otthon, papírra, vászonra készülnek. 7-15 színnél egyik festékből sincs több. Digitalizáláshoz az egyik pesti nyomdába viszem az alkotásaim.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

A nevem mellett szerepel a Lélektánc megnevezés - nem véletlenül. Foglalkoztat, mi mozgat lelkeket. Ezek szimbolikus vagy direkt megjelenítése a vesszőparipám.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Attól függ, mennyire vagyok köszönőviszonyban a tudatalattimmal. Ő ismeri a képet, nekem figyelnem kell. Sajnos nem vagyok túl jó benne, így mindenféle trükkökhöz kell folyamodnom: irányított meditációhoz, mély beszélgetésekhez. Várandós koromban ment a legkönnyebben, egyenesen késztetést éreztem konkrét képek megalkotásához.

Egy maroknyi füzetet hordok magammal, ha valami eszembe jut, abba firkálom. Ha később is ígéretesnek találom, megfestem.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Mindig megdöbbent, kész műként úgy néz ki, mint a profiké!

Most az akvarell foglalkoztat, mert vele álltam a leginkább hadilábon. Szelídítjük egymást...

Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Azt szokták rá mondani, hogy olyan Andis. Engem meg untat a skatulyázás.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Lelki témájú kép mindig fogalmazódik a fejemben, de sokszor csak a gomolygását érzem. Néhány megrendelés fut éppen: mesekönyv-illusztráció, kutyusos érzékenyítő kártyák és egy lélekkép.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Valójában három szeretett terület van az életemben, ami a következő négy: van egy családom, ővelük értelemszerűen szívesen töltök időt. Egyébként pedig párommal együtt a zene, a tánc és képalkotás a három nagy alkotói terület, amelyek különféle hangsúlyt kapnak az életünkben. Tehát ha nem rajzolok, akkor vagy zenélünk, vagy táncolok (mindezt akkor, ha az ötéves épp engedi vagy nem velünk bulizik)

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Még előtte

A képek megalkotásánál mennyire játszik szerepet, hogy maguknak az alapanyagoknak már van valamilyen történetük?

Nálam nagyobb a jelentősége annak, amit alkotok, mintsem, hogy mivel alkotok (ez minőség-szempontból is igaz)

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Az életem egyelőre konstans változás. Nem mondom, hogy kényelmes, remélem valamikor legalábbis pihenőt tudok tartani, megszokni néhány folyamatot (most épp a város túloldalára költöztünk és munkahelyet váltok)

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Sajnálom, hogy nem mertem önállóbb alkotásokat csinálni. A körülményeimet figyelembe véve viszont nem tudom ezért hibáztatni magam.

Hol van az a pont, amikor rájössz, hogy a hiba nem hiba? Egyáltalán van-e ilyen pont? Vagy időben el kell távolodni tőle és utólag döbbensz rá, hogy az a hiba nem hiba volt?

Nálam az alkotás mindig egy edzésprogram. Vázlatként látom benne, mitől lesz ütős. A közepénél rettenetesen el tudok keseredni, hogy ez még széklábnak se lesz jó. Aztán túlbillen és szép lesz. Mindig lehet folytatni, de némi tapasztalattal le tudom állítani magam.

Miben látsz hasonlóságot vagy éppen különbséget a különféle országok művészeit vagy az általuk kiváltott reakciókat illetően?

Ha már nemzetek, akkor nem a művészetük érdekel, hanem a lelkiviláguk. Az általános közhangulat.

Hogy látod az artisztika lehetőségeit a virtuális térben? Létrehozhatunk-e olyan tereket, ahol egy virtuális identitás képes a saját művészi tartalmát közvetíteni?

Gondolom efelé haladunk...

Mit gondolsz, mi ma a művészet szerepe?

Ezen néha igyekszem elgondolkodni, de mindig feladom. Mondhatnánk, hogy felesleges, hiszen nem lehet megenni. Ugyanakkor láthatóan én sem tudok megszabadulni tőle, sőt egyre jobban bekebelez. Ha már fejlett világnak tartjuk magunkat, akkor gondolom az alap élettani folyamatokon túl kell legyen valamilyen kulturális igény, és ebbe tartozik bele a művészet is.

Hogyan hatnak rád a többiek munkái, fel tudsz ilyet fedezni a képeiden?Van valaki aki nagy hatással volt rád, vagy a műveidre?

Van, hogy kipróbálok adott technikákat és a kezdeti szakasz némi másolással jár. Már akkor is inkább csak én látom, honnan származik a motívum. Később igyekszem saját formavilágom szerint átdolgozni.

Szerinted a művészet jobb eszköz a kapcsolatteremtéshez? Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

A művészetemen keresztül nem tudok standard kapcsolatot teremteni. Ha nagyon sikeres volnék, akkor követni tudnának, esetleg rajongani értem. Én sokkal jobban szeretem az egyenrangú kapcsolatokat. A megrendeléseket ilyennek élem meg.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Nem bírok leakadni a vállalkozósdiról. Ezzel kapcsolatos tudásanyagot, valamint önismereti ötletmorzsákat szívok magamba. Az élőzene meg ugye adott.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Nem hinném. Hacsak az nem, hogy imádom hallgatni, mikor az emberek mesélnek.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Rajzmesterem szavai: sokszor jobb a képet megfordítani és újrakezdeni. Valamint, hogy álljak távolabb két lépést és nézzem meg az összhatást. Mindkettőt hasznosnak találtam az életemben is.

Most épp van kedvenc kortárs képzőművészed, akit figyelsz?

Michael Solovyev, zseniális akvarellfestő és Aaron Blaise, a Disney karakterrajzolója. Magyarok közül inkább a vállalkozásuk menetét szoktam megfigyelni: Ráth Márton, Szőke Gábor Miklós (hallgattam előadását is a műhelyében), Baracsi Gabi (zseniális mesekönyv-illusztrátor)

Ha visszamehetnél az időben, melyik művésztársasághoz csatlakoznál?

Nem tudnám megmondani, túl elméleti kérdés.

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

Rajzmesterem minden technika alapját megtanította. Azóta a karakterrajzolást, akvarellfestést fejlesztettem.

Mit tekintesz műalkotásnak?

Valami olyat, ami nem piaci igények miatt készült, hanem picit tartalmazza az alkotó lelkivilágát (és a nézők közül van aki képes élvezni).

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Azt nem látom, de nem tudom máshogy csinálni.

Ha nem művész lennél, akkor mivel foglalkoznál szívesen?

Szerveznék. Legyenek együtt az emberek, mert az jó dolog.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Remélem akkor kevésbé érzem majd "útközben" az életem és felfelé haladok: gyerkőcöm magabiztosan bolyong a sihederkor útvesztőjében, párommal vállvetve támogatjuk őt és egymást; és valahová ez a képzőművészet is beérik. Ezáltal általam szabott napirend szerint élhetek (a 8-4 munkaidőt egy monitor mögött igen nehezen bírom, ám a hétvégén sem esik ki a munka a kezemből)