Lajpanova Brigitta

"Nem lehet álomképekkel megúszni. Örökké ezeket az életvázlatokat, a vágyott képeket kergetve, egy lehetséges életet pörgetve azt hinni, majd még lesz, nekem is lesz ilyen. Mert közben elmúlik ez is, nem is veszem észre, elmúlok. Mert ez már rég nem a vázlat, hanem a mű maga."  

Karafiáth Orsolya

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Lajpanova Brigitta vagyok, 1988 novemberén születtem Kárpátalján, azon belül a Magyarországgal határos Tiszaújlakon. Jelenleg Csehországban tartózkodom 6 éves kisfiammal, Kornéllal.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Óh 😊 , hát amióta az eszement tudom, rajzolok. Egész pici koromtól, bárhol jártunk, bárkinél voltunk, mindig szereztem egy tollat és firkáltam. Leginkább ezzel tudtam lekötni magam hosszabb időre.

Olyan gondolatom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, talán sosem volt, mert már eleve velem született, a lényem része. Ha hosszabb ideig nem alkothatok bármit kedvemre, az lelkileg leépít, nincs életkedvem, úgy érzem, hiányzik egy fontos részem.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Nem sok módszert próbáltam még ki, valahogy leragadtam a klasszikus grafit ceruzánál és kezdetben az olajfestéknél. Ezeket tapasztalgattam eleinte. Ceruzával portrékat rajzoltam, a festék segítségével előbb csendélet, majd természetkép készült. Aztán persze a kíváncsi természetem végett be kellett szereznem akvarell, akrill és gouache festéket is. Ott vette kezdetét az egyik későbbi hobbim, mert ha a papírt és vásznat már unalmasnak találtam, jött édesanyám rémálma 😅, a házunk falai. Aztán, ahogy addig a portrék, festmények, úgy ez a próbálkozásom is elnyerte sokak tetszését, így aztán egyre több helyre hívtak el fal és mennyezet festésre/díszítésre. De rajzolok anyagra is, kisfiam ruhadarabjaival kezdtem, aztán magamnak is készült egy pár minta, majd szintén jött egy-két rendelés. Nagyon tetszik ez a műfaj is, de sajnos nincs rá elég időm, ugyanis nem sokkal az után jöttünk el külföldre, hogy elkezdem foglalkozni vele.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

A realizmussal kezdtem és folytattam is vele sokáig. Viszont nemrég kicsit kibillentem belőle, tapasztalatszerzés miatt, amit megint csak a kíváncsiságomnak köszönhetek. Bele kóstoltam kicsit az absztraktba, de előtte kipróbáltam az akrill pouring technikát is, igazság szerint, valahogy kicsit mindegyikben otthon érzem magam, de mielőbb vissza szeretnék térni a realizmushoz, mert a többi stílus valahogy ellustít , nem követelik meg a pontosságot, precízséget.

Biztosan nehéz lett volna minden lépés, ha féltem volna. De mivel eleve a rajz/festés az, ami igazán hajt, motivál és elégedettség érzetet ad, inkább attól félnék, ha egyszer csak nem csinálhatnám tovább.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

A felszerelésem, véleményem szerint, a legegyszerűbb. Megtanultam dolgozni azzal, amim épp volt a kezdetekben 🙂 Klasszika: ceruzák, radír, a fentebb felsorolt festékekből többféle gyártmányú, több országból valók; ecsetekből többnyire a szintetikus jön be, de vannak mókus szőrzetűek is, hogy melyiket használom, az attól függ, milyen festékkel dolgozom épp. Alapnak többnyire farostot, feszített vásznat használok, de vannak miniatűr munkáim fenyőfa darabokon is, mert ezt is ki kellett próbálnom. 🙂 Továbbá, használok festőkéseket, és a minap rendeltem gipszet imitáló masszát is a még realisztikusabb művekhez, mert úgy gondolom, a művészetben nincsenek határok.

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?

Inspiráció egyenlő éltető. Valami, ami élteti bennem a vágyat az alkotáshoz.

A művészetben nagyon fontos az inspiráció. Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek?

Szeretek vezetni, olyan helyeken járni, ahol a természet vesz körül...ez megnyugtat. Ilyenkor mindig készítek néhány fotót is. Utóbbi időkben főképp a felhőkre fókuszálok. Felemelő érzés számomra figyelni őket.

Szeretek egyedül lenni a gondolataimmal, szintén a természet ölében, sétálni távol a lakott területektől. Ihletet ad a természet szépsége és nyugalma , de szoktam például erőt meríteni abból is, ha más festők munkáit nézegetem. Régebben sokat tanultam videófelvételekről.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Hangulat ember vagyok, a rohanó világunk mindennapjai nagy hatással vannak rám, gyakran stresszes is vagyok, mert alig jut idő mostanság a festésre. És ha végre mégis sikerül bele szorítani a teendőim sorába, akkor mindig kedvem szerint döntöm el, mit alkossak épp.

Hosszú távon? Számomra nem létezik ez a kifejezés művészet terén, nem szoktam leragadni egy témakörnél, már csak a kíváncsi természetem végett se, na meg mostanság ritkán sikerül alkotni, ezért igyekszem mindig valami újba bele kóstolni.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Ösztönből csak absztraktot festek, minden más stílushoz ötleteket lopok, nem vagyok profi, de azért igyekszem, tanulok.

A jó munkához elengedhetetlen számomra a nyugodt , csendes környezet, friss ivóvíz vagy tea, hangulatnak pedig Michael Jackson, Queen, The Rasmus ... dalait választom többnyire, de a klasszikát is szeretem.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Az önbizalmammal 😀 Néha elhagy, különböző körülmények hatására, ilyenkor nehéz össze szednem magam és csak nézek az üres vászonra, vagy már épp az elrontott képre. De mivel maximalista vagyok, nem szoktam annyiban hagyni, addig küzdök vele, szó szerint, amíg nem leszek elégedett, még ha ezért újra is kell kezdenem az egészet.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Az elégedettség érzetet, amikor igazán tetszik, amit látok, bármit is fessek.

A természetképek és ceruza portrék tetszenek leginkább.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Igen, mikor az interneten kezdtek keresgélni fotókat egy újabb alkotáshoz, de közben előjönnek képek más, újabb technikával létrehozott munkákról, aztán ettől felcsillan a szemem és persze elkezdem tanulmányozni azokat, hogy valamennyire elsajátítsam és a közeljövőben kipróbálhassam.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Most épp egy újabb absztrakt vár rám félkészen. Hangulat és nyugalomhiány miatt elakadtam kicsit vele, de amint adódik lehetőség, befejezem.

Jelenleg várok egy rendelésemre, amiben többek közt lesz egy 3D hatást imitáló anyag is. Ennek segítségével szeretnék majd alkotni valami újat, kísérletképp megtenné például egy szál virág, kerek formájú faroston. De ezen még majd gondolkodom.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Hű, hát számomra a szórakozás az volt, mikor még fiatalon eljártunk a barátokkal "bandázni" (séta, autózás, filmezés a garázsban, néha kirándulások és szimplán kellemes beszélgetések). Mára ez már kicsit másképp működik, nem igazán van időm a kikapcsolódásra, a szórakozásból pedig maximum az itthon való filmezés maradt meg, de nagyon ritkán és már csak a kisfiam társaságában.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Természetesen van. Méghozzá édesanyám egyik falát díszíti a családi házunkban. Egy nagy festmény pipacsokkal feszített vásznon, arany színű kerettel. Otthon szinte minden helyiségben ott vannak a munkáim, de ez az ő kedvence és ettől vagyok én is büszke rá. De voltak más munkáim is, amelyek több kiállításon is részt vettek Kárpátaljától Budapestig.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

2 éve elváltam. Sok erőmet vette igénybe ennek a feldolgozása és az újra kezdés gyerekkel. Romlott az egészségi állapotom is, lelkileg is kimerült vagyok, de a festés közbeni elmélyülés mindig segít , refreselem magam ez által.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Ungváron felvételiztem festőművészeti szakra. Előtte kb. fél évig jártam felkészítő képzésekre egy helyi tanárhoz. Ezek az idők nagyon megmaradtak bennem. Heti 2 alkalommal utaztam be 16 évesen a nagy városba, tél volt...hajnali 4 kor indult a vonatom, 7-re érkeztem , 9-kor kezdődött a foglalkozás, ami kb. 3 órát vett igénybe. Első néhány alkalommal édesanyám vett szárnyai alá és kísért el, amíg meg nem tanultam önállóan közlekedni. Örök hálám neki, nagyon sokat tanultam az alatt a fél év alatt.

Igen, nemrég néztem vissza néhány azokból az időkből való munkámat. Szép emlékek kötnek hozzájuk.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Igyekszem megérteni sokak nem mindennapi stílusát, elfogadom azt a tényt, hogy mindenki unikális a maga módján, mindenkiben van valami, amitől különleges. És ha nem is tetszik néhányuk műve, azt vallom, van joguk a létezésre.

Szerinted a művészet jobb eszköz a kapcsolatteremtéshez?

Nem okvetlenül, de nem lehet kizárni sem ezt az állítást. Érdeklődési körök százai hasznosak erre a célra, amiben ott a művészet is persze.

Miben látsz hasonlóságot vagy éppen különbséget a különféle országok művészeit vagy az általuk kiváltott reakciókat illetően?

Őszintén, sose követtem a művészek/festők életét/munkálatát. Mindig is hidegen hagyott a történelem összességében...Ezért erre a kérdésre nem igazán tudok válaszolni. Egyetlen egy oroszországi festő (Igor Sakharov) munkái fogtak meg, akinek a videóiból sokat tanultam, ővele személyesen is chateltem, tanácskoztam, elmondta a véleményét néhány munkámról... A még élő művészek érdekelnek inkább, akiktől itt és most tanulhatok.

Hogy látod az artisztika lehetőségeit a virtuális térben? Létrehozhatunk-e olyan tereket, ahol egy virtuális identitás képes a saját művészi tartalmát közvetíteni?

Igazából nem tudom mennyire van erre szükség, én a klasszikus hús-vér-lélek általi művészetet tartom előnyben inkább, de mint mondtam, elfogadom mások elképzeléseit is, és a művészetnek ezt a részét rájuk is hagynám.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Maximálisan. Sokszor nem bírok elszakadni egy-egy festménytől, mert mindig találok benne javítani valót.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Alkotás közben egy más világban érzem magam...nekem ez olyan dolog, mint másoknak pl. a meditálás, ezért teljes nyugalom kell, egyedüllét és zene.

Optimista embernek tartod magad?

Többnyire igen, de persze nekem is vannak néha nehéz napjaim. Ilyenkor elvonulok és átértékelem magamban a dolgokat és minden újra happy. 🙂

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Nincs holnap, csak a ma létezik! Tegyük azt, ami boldoggá tesz minket, legyünk jóban önmagunkkal és adjunk szeretetet másoknak. Semmi másnak nincs nagyobb értéke idelent.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Nem tudok kiemelni egy valakit, mivel pici koromtól szeretem a papírt és ceruzát, talán akkor történt valami, amire nem emlékszem már, de később apukám volt az, aki leginkább bízott a tehetségemben, mondta fessem tele a ház falait, majd akár a kerítést is, még az autóját se sajnálta, biztatott hogy fessek valamit a motorháztetőre... Ez nagyon jól esett.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Nagyon magamnak való vagyok, nehéz természetű, de egyben empát személyiségű, ebből kifolyólag jó ember ismerő. Kiszúrom a kétszínű, gonosz, fura embereket, így inkább távolságtartó vagyok, zárkózott típus. Nekem elég, ha ismerősi kapcsolatot tartok 2-3 többé kevésbé megbízható emberrel. Talán ezért is marad energiám, mert nem hagyom hogy mások elszívják.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?

Őszintén? művészet terén fogalmam sincs. Van néhány fontosabb, sorsdöntő dolog, amire koncentrálnom kell és végül, lehetőleg, jó döntést hozni. Aztán, ha minden jó, összehozok valami nagyon nagyot 😊

Mi az, amit senki nem gondolna rólad?

Szerintem sok mindent, mivel a legtöbben csak a pozitív, aranyos, néha kislányos oldalamat látják, fogalmuk sem lehet róla, mennyire szélsőséges jellem vagyok. Néha igazi kemény kisfiús anyuka, aki megköveteli a rendet minden téren, ugyanakkor egy érzékeny, önbizalomhiányban szenvedő romhalmaz... Introvertált személyiségű vagyok, senki sem ismer eléggé, talán még a családom se.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Nem én választottam, ő választott engem. 🙂 Velem született és én egyszerűen szeretem csinálni.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Már van, és nagyon szeretném fejleszteni, úgy érzem, segítségére lehetnék az embereknek, ha tökéletesíteni tudnám ezt magamban. Megérzem és álmodom a közeljövőben történő eseményeket.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Norvégiába, a csodás tájak miatt, és Egyiptomba, mert van benne valami titokzatos, vonzó erő, misztika.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

A mának élek. Tervezni nem szeretek, inkább álmodozni. Szeretem elképzelni, vizualizálni magamban a dolgokat, a pozitív gondolkodás az, amiben bízok.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Szeretnék hasznos tagja lenni az emberiségnek: segíteni ott, ahol tudok, tanulni, tanítani. Ebben látom az értelmét annak, hogy ide születtem.