Kondor Barbara

"Az önfegyelem cselekvésbe ültetett önszeretet" - Kollár Anna 

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról? 

Kondor Barbara vagyok, jelenleg sajnos inaktív tetováló és külföldön, Németországban élek. 

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni? 

Amióta eszemet tudom rajzolok, az első emlékeim rajzolással kapcsolatosan, amikor tudatosan próbáltam megalkotni /reprodukálni valamit, az az volt, amikor kB. 6 évesen a bátyám Offline magazinjának hátuljából próbáltam a graffitiket lemásolni. Majd 4.-es koromban a Kovács Margit művészeti iskolában folytattam tanulmányaim, nem jártam művészeti osztályba viszont elvégeztem ebben az iskolában egy alapfokú művészeti oktatást. Ott megismerkedtem többek között a nemezeléssel, ruhafestéssel, és nagyon sok művészeti technikával.. Majd ugyanebben az iskolában tanultam tovább és elvégeztem a női szabó szakmát. Maga a varrás nem igazán érdekelt, a művészet és divattörténelem órák voltak a kedvencei a divattervezés mellett, a lényeg az volt nekem hogy had rajzoljak. Nem akartam mással foglalkozni, csak alkotni. Onnantól kezdve szerettem volna tetováló lenni, a szüleim nem igazán repestek az örömtől az ötletem hallatán, nem tartották biztos megélhetésnek és rendes munkának. 

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig? 

Nálam az alkotás nem merül ki a tetoválásban, bármilyen formában megnyilvánulhat. A ruhatervezéstől, kezdve a faldekoráláson, kirakat rendezésen át, a papírra vagy vászonra alkotáson keresztül digitális rajzokig. Technikailag jelenleg rajzolás téren a procreate programmal való rajzolást tanulom, tetoválóként eddig tekercses gépekkel dolgoztam, ezen a területen is váltani szeretnék motoros gépekre. 

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? 

Tetoválás téren két kedvenc munkafolyamatot tudnék kiemelni, az egyik és egyben az első és legfontosabb lépés, amikor a vendéggel együtt közösen megálmodjuk a tetoválást, a másik természetesen a kivitelezés. Rajzolásnál pedig az a pillanat, amikor az utolsó pepecselős simításokat végzem az alkotáson így kel életre.

Hogyan definiálnád magad? 

Nem definiálnám magam kimondottan tetoválóknak, görcsösen akartam anno tetováló lenni, még a szüleim akaratával is szembe mentem miatta, de az évek során rájöttem hogy nem akarok megfelelni a tipikus "tetováló" szerepnek. 

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket? 

Stílusilag, elég "szabadosnak, rugalmasnak, és nyitottnak" tartom magam, tetoválásban meg még mindig tanulok és kell is meg sokat tanulnom, de nem szeretném saját magam beskatulyázni. Azt megteszik mások úgyis helyettünk. Elég rögös volt az utam idáig, de azt hiszem így tanul az ember a legtöbbet nem csak szakmailag, emberileg is. Nem kezdtem el rögtön tetoválni, nem volt még meg az önbizalmam hozzá. Először barátok kértek meg hogy tervezem meg a tetoválásukat mert a tetováló akinél voltak "nem ér rá rajzolgatni" ami elég szomorú.. Szóval így kezdtem el tetkókat tervezni először ismerősöknek majd másoknak is majd később jártam be egy tetováló szalonba tanulni.. És még később kezdtem el tetoválni.. Elég lassú folyamat volt.

Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol? 

Jelenleg sajnos inaktív tetováló vagyok. Ez köszönhető magának a külföldre költözésemnek. És a rengeteg korona hullámnak. Rajz ügyileg procreate programmal alkotok. 

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni? 

Az inspiráció esetemben kívülről jön, zene könyv, filmek, sorozatok, élethelyzet formájában és bennem rakódik össze érzésekké, gondolatokká, mondani, kifejezni valóvá, és ezeket próbálom alkotáson keresztül kommunikálni. A legszebb az egészben és a legérdekesebb is hogy lehet hogy én egy adott érzésből, élethelyzetből dolgozok és azt alkotom meg, de a "közönségnek" teljesen más gondolatai érzései támadnak az alkotás láttán, teljesen mást jelent nekik. 

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során? 

Az alkotás során maga a legnehezebb, hogy félre rakd az egodat, vagy legalábbis elhallgattasd, az egod mondja általában hogy "ez így nem jó", "hogy néz ez ki "stb szóval akadályoz, és előjön akkor is, amikor már a kész művet nyilvánosságra akarom hozni. Szóval mondhatjuk esetemben önbizalomhiánynak. 

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni? 

Mit szeretek igazán alkotni? Hmm. Igazából bármit amihez affinitást, inspirációt érzek. Magát az alkotás örömét szeretem. 

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat? 

Rengeteg ilyen volt és van is, meg remélem lesz is. Főleg, ha autodidakta módon alkotsz, mondjuk esetemben mostanában a digitális alkotásnál van ez, próbálgatom össze vissza néha rájövök valamire, ami eddig ismeretlen volt. Régebben, ha papír alapon is alkottam, akkor is előfordult, mondjuk hogy lebutítottam valamivel vagy a víz helyett a kávéba raktam az ecsetet véletlenül :) (fogadok hogy rengeteg művésszel előfordult már) és mégis működött a dolog. A felismerés meg bárhol jöhet, zuhany alatt vagy amikor leviszed a szemetet bárhol. 

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom? 

Jelenleg maga a rajzolás is szórakozás, de alapjárat könyvet olvasok, vagy sorozatot nézek, barátokkal találkozok, ami mostanában a pandémiás helyzet miatt ritka. 

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként szeretnének boldogulni a jövőben? 

Na ez pont az a kérdés ami nagyon megosztó :) Én személyiségemből adódóan nem szeretem a társadalmi elvárásokat és szívem szerint rúgnám fel a legtöbbet , mert sokszor nagyon mérgezőek tudnak lenni. Mai társadalmi elvárások művészeknek - legyél aktív a social media felületeken, csinálj magadból "terméket" és add is el, folyamatosan legyél versenybe a többi művésszel.. Én személy szerint egyetlen, elvárást állítanék fel - Legyél önazonos! De ehhez önismeret kell..kemény önismeret, és a saját komfortzónánk átlépése. 

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben? 

A legdrasztikusabb, legbátrabb és sokak szerint legőrültebb, az az volt amikor először kimentem Ausztriába dolgozni babysitterként, hogy majd mellette találjak egy szalont, ahol dolgozni tudok (iszonyat hajtott a vágy külföldre, ki akartam szabadulni a magyar pesszimista környezetből és tapasztalni akartam), majd találtam is egy szalont, megvolt az első próbamunkám, minden flottul ment amennyire tudott, és jött az első korona hullám. Vissza mentem Magyarországra, majd nem kellett sok, bőven benne voltunk már a korona hullámok között, de kijöttem Németországba, a story szinte ugyanaz, azzal a különbséggel hogy nem menekültem haza, ezalatt az időszak alatt volt részem nagyon sok krízishelyzetben, lelkileg is megviselt, a komfort zónám hatalmasra tágult. És nagyon nagy hálával tartozom Bőcze Zsolt tetováló művésznek és feleségének, hogy eddigi életem talán legkeményebb és legkilátástalanabb helyzetében segítettek nekem, amikor nekik se volt könnyű. 

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat? 

Kezdeti munkáim.. hát valljuk be nem voltak a legjobbak, de nagyon eltökélt voltam, rengeteget gyakoroltam, és tanultam, volt rá példa, hogy vissza néztem a kezdeti munkáim és fogtam a fejem, de hát ez az út része, tanulunk és fejlődünk, de a lényeg hogy az adott pillanatban az adott tudásod szerinti legjobbat hozd ki magadból. És fogadd is el, lásd reálisan a jelenlegi tudásod, csak olyan munkát vállalj, amit meg is tudsz csinálni, ugyan akkor legyen benne egy kis kihívás, hogy fejlődj is. Az egodra meg ne hallgass, az fél mindentől ami idegen, és komfort zónán kívüli, ami természetes, mert megakar védeni, de a félelmen túl vannak a legjobb dolgok, meg ilyen esetben a fejlődés is. 

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben? 

Szabadidőmben sokat foglalkozok pszichológiával, önfejlesztéssel, szeretek művészekről olvasni vagy épp videót nézni, és zenészekkel való interjúkat is nézek, nagyon inspirálóak. 

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek? 

Úgy érzem hogy a tetoválás aranykora már lefutott, de a social media platformok rohamos térhódítása miatt nagyobb figyelmet kapnak a tetoválok, és művészek, egyre több divatmárka kezdett közreműködni művészekkel, és ez egy kicsit megnyugtató. Egyre nyitottabbak az emberek a művészete. 

Szerinted a művészet jobb eszköz a kapcsolatteremtéshez? 

Attól függ melyik ágazata, maga a tetoválás, vagy bármelyik alkotó művészet sajnos magányos sport, maguk a művészek nem igen szociális lények, de a social media egy kicsit segített a dolgon, magukat a művészet kedvelőit szép nagy csoportokba is össze tudja hozni ez a jelenség. Szerintem, ami művészet és nagyon össze tudja hozni az embereket, talán a legjobban a mai világban, a zene. 

Miben látsz hasonlóságot vagy éppen különbséget a különféle országok művészeit vagy az általuk kiváltott reakciókat illetően? 

A mai állás szerint Magyarország még nem elég befogadó a művészetekre (vagy már nem az ha művészettörténelmi szempontból nézzük) és maguk a művészek se tudnak összefogni közösen alkotni, ami szomorú, viszont van egy pár művész, akit figyelek, követek, akik talán pár év múlva megdöntik ezt a nézetem, szívből remélem hogy ez így lesz... külföldet illetően hasonló a tendencia, talán annyiban különb, hogy itt megfizetik a művészt (vagy inkább fogalmazzuk úgy hogy van rá pénz így van rá kereslet is) 

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben? 

Nagyon. Nagyon kritikus vagyok, és ezen szeretnék változtatni, mert a perfekcionizmus egy bizonyos mérték felett már leblokkolja a kreatív energiákat. 

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez? 

Ha tetoválásról van szó, szerintem az a legfontosabb, hogy mielőtt neki állsz dolgozni, hogy ki tudj zárni mindent ami nem oda való (a cikázó gondolataid, a hangokat a fejedben ami azt mondja nem fog menni, a belső kritikusok, és a hétköznapi problémákat), de igazából jobban belegondolva szerintem bármelyik alkotási formánál ugyan ez érvényes, lehetsz zenész, festő, színész, bármi. 

Optimista embernek tartod magad? 

Iszonyat pesszimista ember voltam, optimistának nem tartom magam, attól még messze vagyok, mondjuk azt hogy realista. 

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal? 

"Egyetlen művészet kulcs a többihez is" (idézet Barabás Tibor Michelangelo élete című könyvéből) "Az önfegyelem cselekvésbe ültetett önszeretet" (Kollár Anna) 

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit? 

Nekem mentorom és egyben az első tetováló művész, akitől tanultam az Bakos László(Holló) tetováló művész. Nála tanultam meg az alapokat, a higiéniától kezdve a a tekercses tetováló gép összerakásán keresztül tetoválás elkészítéséig. Na meg a "hogyan javítsuk meg magunk a pedált már megint, mert a Barbi egy pedálgyilkos és a Holló már 3x megcsinálta", azóta nem ölöm a pedálokat :) A szalonról bővebben, maga a szalon nem volt mondható tipikus, akkori trendeknek megfelelő tetováló szalonnak, és eldugott helyen is volt, reklámtáblák és Flyerek nélkül, szájról szájra terjedt a híre, egyik vendég hozta a másikat. A maga erős virító zöld színével, a rengetek képregénnyel, koponyákkal mindenhol, és elrendezésben, hangulatában is otthonos volt, barátságos, és egyedi. Szerettem ott lenni, néha még inkább munka után bent maradtam ott rajzolgatni egyedül, mert valahogy jobban éreztem ott magam. De hát végül csak kirepültem a hollófészekből, talán egy kicsit túl korán. 

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre? 

Jelenleg sehogy, mert sajnos nem igen alkotok, és nem is tetoválok, de hiszem hogy lecseng ez az egész koronás történet és találok magamnak idekint egy szalont egy nagyon jó csapattal. 

Mi az, amit senki nem gondolna rólad? 

Életemben eddig egyetlen kiállításom volt, amin mint maga az alkotó nem jelentem meg. Szóval nekem igazából kimaradt ez az élmény. Nem láttam az emberek reakcióját. Csak utólag kaptam kézhez a vendég könyvet és olvastam el. 

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad? 

Igazából nem épp a tipik tetoválós utat választottam, hogy oké beülök egy szalonba és maradok Magyarországon. Lehet sokan vakmerőnek tartják, hogy csak úgy neki indultam a nagyvilágnak, de és még csak az út eleje. Bármilyen nehéz és néha kaotikus, kilátástalan volt a helyzetem, azt mondom nem bántam meg. Tanultam, tapasztaltam, elbuktam, felálltam, és megyek tovább, de ilyen az élet. 

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál? 

Teleportálás. Nagyon sok utazással töltött időt tudnék vele megspórolni. Plusz oda megyek ahova akarok pillanatokon belül. 

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben? 

Olaszország, az egész ország maga a művészet 

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni? 

Régebben görcsösen tervezős voltam, ma már ez alább hagyott szerencsére. Hiszek benne, hogy minden a megfelelő pillanatban jön. 

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva? 

Remélem 10 év múlva abból élek, amit szeretek és nem korlátoz benne senki és semmi.