Kecskés Melinda

"Egy munka akkor működik, ha képes hatással lenni és megváltoztatni a megszokott dolgokat, az a legjobb, ha utána képesek vagyunk máshogy nézni azt, amit látunk, vagy meglátni valamit, amit addig nem is vettünk észre." - Barakonyi Szabolcs

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Az ilyen kérdésekkel mindig meggyűlik a bajom, haha. Vagy túl keveset mondok magamról, vagy túl sokat, vagy teljesen lényegtelen dolgokat. De azért megpróbálkozom. Kecskés Melinda vagyok, de jobb szeretem, ha Melinek szólítanak. A szociális médiában sok helyen Fenria néven vagyok megtalálható, ezt a művésznevet még évekkel ezelőtt kaptam a legjobb barátomtól, azt jelenti, farkaslány (igen, kissé farkasmániás vagyok). Felvidékről származom, de már lassan 4 éve Magyarországon élek, bár azt nem mondanám, hogy itt otthonomra leltem. Nemrég töltöttem a 23-at, és most nyáron végeztem az egyetemen, norvég szakon. Dunaújvárosban élek a párommal és a két törpepapagájunkkal, Huginnal és Muninnal.

Szabadidőmben az alkotáson kívül nagyon szeretek a természetben lenni, rengeteget túrázunk és biciklizünk, valamint futni szoktam és jógázni. Emellett szeretek olvasni, sütni-főzni, társasjátékozni. Érdekel a spiritualitás, okkultizmus és a boszorkányság, bár a magam kissé szkeptikus módján. Zeneileg ma már nehezen tudnám magam bekategorizálni, talán a metal átlagember számára kevésbé emészthető, de inkább melodikusabb-melankolikusabb műfajai valamint a skandináv népzene állnak hozzám a legközelebb.

Egyetem mellett félállásban sportbolti eladóként dolgoztam, így a felsorolt rengeteg hobbira nem sok időm jutott az elmúlt néhány évben. Júliusban felmondtam, jelenleg a végzettségemhez illő munkát keresek, valamint próbálom kiheverni az elmúlt félév fáradalmait, és ebben sokat segít, hogy újra elkezdtem aktívan alkotni.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába?

Nagymamám mindig azt mondja, hogy a kézügyességemet tőle örököltem, és ezzel nem is vitatkoznék. Az alkotás világába is ő vezetett be, amikor 4-5 évesen megtanított kötni és horgolni. Úgy igazán pár évvel később szippantott be az alkotás világa, amikor 7 évesen egy falunapon beültem a gyöngyfűző sarokba és fel sem álltam, amíg el nem készültem az első gyöngyfűzött krokodilommal. Egyébként ő kabalaként máig ott lapul a pénztárcámban. A gyöngyfűzés mellett fokozatosan megismerkedtem más kézműves technikákkal is, valamint tizenévesen az írással is próbálkoztam. Sokáig író is szerettem volna lenni, bár mára ezt az álmot nagyjából elengedtem.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Mint feljebb említettem, a gyöngyfűzéssel indultam el úgy igazán azon a bizonyos alkotói úton. Akkoriban mindenféle állatfigurákat készítettem, valamint gyöngyszövéssel karkötőket, felvarrókat, kisebb szütyőket és tolltartókat. Közben volt egy időszakom, amikor áttértem a csomózott karkötők gyártására. Igazából ez a két technika volt leginkább jelen az életemben olyan 20 éves koromig. Sajnos gyakran csak kérésre, megrendelésre, ajándékba készültek ezek a darabok; általános iskolában és gimnáziumban is rengeteget versenyeztettek különböző tantárgyakból, így nem sok időm jutott az alkotásra. Olyan 20 éves korom körül kicsit mélyebben beleástam magam az amigurumi horgolás világába, mindenféle kis figurákat készítettem, készítek máig, ha épp ahhoz van kedvem. Jelenleg elsősorban makramé ásványékszerekkel foglalkozom, most épp ezt érzem magamhoz közel. Imádok természetből származó alapanyagokkal dolgozni, és az ásványok spirituális jelentése is nagyon érdekel.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Nehéz kérdés, nem igazán tudnám kiemelni a kedvenc munkafolyamatomat. Igazából inkább teljes egészében kezelem egy folyamatként egy-egy projekt elkészülését. Az alapanyag-beszerzéstől az ötletelésen, a minta megtervezésén és darab elkészülésén át a befotózásáig mindent imádok csinálni. Ami néha leterhel, a monotonitás, de erre ritkán kerül sor, mivel szerencsére az egyéni megrendeléseim is meglehetősen változatosak szoktak lenni. Bár elsősorban saját elképzelések alapján alkotok, mellette nagyon szeretek a megrendelőkkel közösen ötletelni, és szerencsére általában vevők is rá.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

Nem igazán tudnám magam bekategorizálni egyetlen stílusba, tekintve, hogy elég sokrétűek az alkotásaim.Az ékszereimnél általában a goth, boszis és a természetközeli, bohém témákat, mintákat ötvözöm, míg a horgolásaim és a gyöngyállataim leginkább a "cuki" kategóriába sorolhatóak, haha.

Nehéznek nem nevezném, de valahogy tehetségem van hozzá, hogy egy-egy új technikánál általában sikerül első alkotásként beletrafálnom egy bonyolultabb, haladóbb elképzelésbe. Bár gyakran a saját káromon tanulok, azért az esetek nagy részében előbb-utóbb sikerül megvalósítanom, amit szeretnék.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Gyöngyfűzés területén talán a "peyote" technika lett a kedvencem, amihez picike japán gyöngyöket és vékony damilt használok.Jobban szeretem, mint a klasszikus gyöngyfűzést és gyöngyszövést, sokkal egyszerűbben tudok saját mintákat tervezni, valamint szövőkeretet sem igényel a folyamat.

Horgolásnál általában az amigurumi (körkörös) technikát alkalmazom, de szeretnék majd ruhákat is készíteni.

Az ásványékszereim különböző makramé technikákkal készülnek, de tervben van egy forrasztóállomás kialakítása is, nagyon tetszenek a forrasztott fémmel készült ékszerek. Jelenleg különböző fonalakat tesztelgetek, de még nem sikerült megtalálnom az igazit. Dolgozom mind csiszolt, mind nyers ásványokkal, bár utóbbiakat talán kicsit jobban szeretem, nagyon tetszik, hogy mindegyik darab teljesen egyedi. Emellett ásványgyöngyökkel dekorálok, de ezekből még elég kicsi nálam a választék, egy nagyobb külföldi szállításra várok jelenleg.

Ami az írást illeti, kezdetben fanfictionöket, regénykezdeményeket, novellákat írtam, majd időszakosan a versírásba is belekóstoltam. Manapság ritkán írok, általában rövidke haiku verseket, ha épp elkap a flow.

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?

Őszintén szólva nehezen tudnám definiálni. Bármi lehet inspiráló, legyen szó akár konkrét dolgokról, mint egy ásvány, egy alapanyag, egy másik alkotó műve, akár elvontabb fogalmakról, egy helyzetről, érzésről vagy akár egy álomról. Utóbbiak elsősorban az írásaimnál jelentik a legfontosabb inspirációforrást. Szeretném remélni, hogy talán egyszer az én műveim is eljutnak arra a szintre, hogy másokra inspirálóan hassanak. Viszont szerintem mindenképp fontos különbséget tenni az ötletmerítés és mások műveinek a másolása közt, amit - szerintem a legtöbb művésszel egyetértve - nem tartok helyesnek.

A művészetben nagyon fontos az inspiráció. Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek?

Az ékszereimnél általában először magát az ásványt és a rendelkezésre álló alapanyagokat nézem meg, úgymond megkérdezem a követ, mivé szeretne válni. Szívesen viszek magammal egy-egy darabot a túrázni, a természet számomra nagyon fontos ihletforrás. Gyakran nézegetem más alkotók műveit, azokból is szoktam ötletet meríteni, bár inkább csak egy-egy részletet viszek tovább és építem be a saját elképzelésembe.

A horgolást és a gyöngyfűzést tekintve nem igazán tudnám megmondani, mi inspirál, általában teljesen váratlanul jönnek az ötletek, esetleg megtetszik valami Pinteresten, és ahhoz hasonlót alkotok. Ha ajándékba készül az alkotás, sokat befolyásol az ajándékozott személye, mindig igyekszem valami olyat készíteni, amiről tudom, hogy az illetőnek is tetszene.

Írásnál, főleg a verseknél leginkább az intenzív - és általában inkább a negatív érzelmek - adják meg a löketet.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Az ötletmerítést szerintem az előző kérdésben ki is fejtettem. Ami a témakört illeti, nem igazán tudnám azt mondani, hogy valaha is eldöntöttem volna, hogy valamivel hosszabb távon szeretnék foglalkozni. Általában addig foglalkozom egy-egy területtel, amíg jól érzem magam benne, amíg úgy érzem, hogy ki tudom benne élni a kreatív impulzusaimat. Ha kezd gépiessé válni vagy ha úgy érzem, belefásultam, váltok valami másra. Jelenleg nem hiszem, hogy a közeljövőben bele tudnék unni az ékszerkészítésbe, de azért azt sem mondanám, hogy most évekig csak és kizárólag ezzel szeretnék foglalkozni. Nagyon fontos számomra a változatosság, így lehet, hogy egy-egy alkotás erejéig ugyanúgy visszatérek majd a régebben használt technikákhoz vagy kipróbálok valami újat. Emellett mindig örülök a más területeket érintő megrendeléseknek, felkéréseknek.

Írásnál szerintem pont ez a legnagyobb problémám, hogy nehezen tudok hosszú ideig egyetlen dologra fókuszálni. Nem véletlenül pihen a számítógépemen jó néhány, pár fejezet után félbehagyott regénykezdemény. Mivel főleg tinédzserkoromban írtam, amikor rengeteget változik az ember, gyakran hagytam befejezetlenül olyan írásokat, amelyekkel mondjuk akár csak pár hónap után sem tudtam már azonosulni, úgy éreztem, kinőttem belőlük. Évek óta él bennem egy regényötlet, amibe pont ezért nem mertem még belevágni, nem szeretném hasonlóképp "elpazarolni" - bár lehet épp most, ezzel teszem azt -, mert úgy érzem, ha valaha bármi is publikusan kikerül a tollam alól, akkor ez lesz az. Csak a megírásához egy stabilabb élethelyzet és lelkiállapot, valamint sokkal több önismeret szükségeltetik.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Abszolút jellemző. Gyakran előfordul, hogy hiába vágok bele valamibe egy konkrét elképzeléssel, teljesen más lesz belőle. Természetesen megrendeléseknél tiszteletben tartom a megrendelő kérését, de gyakran osztom meg az illetővel az ösztönösen jött ötleteimet, és szerencsére ezek sokszor megvalósításra is kerülhetnek. Szeretem, ha egy ilyen alkotás egyfajta közös munka eredményeként jön létre, és én magam is szívesen vásárolok így más alkotóktól.

Az írásaimra pedig még ennél is jobban jellemző az ösztönösség. Itt két dolgot szoktam csak fixálni, a történet elejét és végét. Erre szükségem van, hogy bele tudjak kezdeni. Egyébként hagyom, hogy a történet úgymond írja magát. A főbb karaktereimről általában van valamiféle elképzelésem, de gyakran ők is jelentős változáson esnek át már az első fejezetekben. Nem szeretek kőbe vésett elképzelések alapján alkotni.

Legyen szó akár kézműves alkotásról, akár írásról, nagyon fontos számomra a megfelelő - bár nem feltétlenül kiegyensúlyozott - lelkiállapot, az elegendő idő és a nyugalom, az ihlet és természetesen a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag. Sokat segít a támogató, érdeklődő emberek társasága és az esetleges megrendelők visszajelzése - utóbbi az alkotásokért kapott pénznél sokkal nagyobb motiváció számomra, mivel nem igazán tervezem, hogy a közeljövőben megélhetési szinten is foglalkozni szeretnék ezzel. Bár szép álom volna, nem tartom valószínűnek, hogy a jelenlegi körülmények mellett sikeresen tudnék érvényesülni mint kisvállalkozó.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Leginkább saját magam, az impulzivitásom és a teljes életemre kiható maximalizmusom hátráltatnak. Sajnos hiába vagyok hajlamos hatalmas lendülettel belekezdeni egy-egy projektbe, ez gyakran elég gyorsan alábbhagy, aminek számtalan oka lehet: visszajelzések hiánya vagy hogy én magam nem érzem elég jónak az alkotásaimat, esetleg egy komolyabb alkotói válság (ez utóbbi általában összefügg a lelki válságokkal). Ezeken a holtpontokon nagyon nehezen lendülök át.

A munkám másik ellensége, hogy rettentően maximalista vagyok az életem minden területén, sajnos hajlamos vagyok hónapokig vagy akár évekig a kiégésig hajszolni magam, és ilyenkor szinte semmilyen szabadidős tevékenységet nem engedek meg magamnak. Ilyen időszakok után nagyon nehéz visszalendülni az alkotásba, mintha kikapcsolódna az agyam ötletekkel, ihletekkel foglalkozó része.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Igazából ilyen szempontból sosem figyelgettem itthon működő művészeket. Főleg hogy nálam elég nehéz definiálni, mit is jelent az "itthon", ugyanis életem nagy részét egy másik országban töltöttem. De egyébként valószínűleg Szlovákiában is hasonló az alkotói felhozatal. Őszintén szólva sosem befolyásol az ihletet adó művészek származása, nem is szoktam ezt figyelemmel követni.

Leginkább magamhoz hasonlítanám, pont ugyanolyan kaotikus vagyok, mint az általam képviselt stílusok tömkelege. A tudatosság nálam inkább az én-tudatot jelenti, ami gyakran változik. Az alkotásaimmal általában azt próbálom átadni, ami épp bennem van, egy darabot magamból.

A természet jutott még eszembe ennek a hasonlatnak a kapcsán, amely szintén sokrétű, ösztönös, és kiszámíthatatlanul változó. Pont mint az emberi természet. A saját ösztönös természetünkkel való kapcsolat, valamint az emberi tudattalan és a bennünket körülvevő természet közötti összefüggés mindig is nagyon foglalkoztatott, többek között a szakdolgozatomat is ebből írtam, és az életem számtalan területét erőteljesen befolyásolja.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Itt leginkább az írásaimat, azon belül is a verseimet tudnám megemlíteni. Bár gyakran fordítva működött a dolog, az írásokon keresztül jöttek a sokkal mélyebb felismerések.

Kicsit banálisabb példa, de elég nagy löketet tud adni például az is, ha rájövök, hogy egy nagyon bonyolultnak tűnő elképzelés valójában sokkal egyszerűbben megvalósítható, mint amire számítottam. Persze ez is működik fordítva is, olyan is szokott történni, hogy időközben jövök rá, hogy túl nagy fába vágtam a fejszém - ez viszont gyakran inkább negatív irányban befolyásol.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Jelenleg pár egyedi megrendelést igyekszem befejezni, valamint ötletelek, mit tudnék a még rendelkezésre álló ásványokból és alapanyagokból készíteni. Sajnos most kénytelen vagyok elnapolni, amikhez a leginkább kedvem volna, mivel csak külföldről tudtam alapanyagot rendelni, és még hetekbe telik, mire megérkeznek a megfelelő fonalak, az ásványokról nem is beszélve.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Számomra szórakozás mindaz, amiben kedvemet lelem és kikapcsol, tehát többek között az alkotás is. Ugyanúgy ide sorolom a túrázást és bármilyen sportot, a társasjátékozást, barátokkal összeülős esteket. Néha koncertekre, esetleg szórakozóhelyekre is eljárok, sőt idén nyáron még egy fesztivált is beiktatunk, de ebben a hagyományos értelemben nagyon ritkán szoktam szórakozni.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Még a volt barátom gitárjának modelljét készítettem el egyszer gyöngyből, teljesen saját minta alapján, arra azért büszke vagyok. De egyébként nehezemre esik elismerni a saját alkotásaimat, szinte mindig találok bennük valami hibát.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként szeretnének boldogulni a jövőben?

Az egyén, a művész magával szembeni elvárásai valamilyen szempontból mindig különböznek a világ elvárásaitól. Ha önmagunkat szeretnénk művésznek érezni és akképp definiálni, szerintem az előbbi sokkal fontosabb. Ha meg is szeretnénk belőle élni, akkor valamilyen szinten meg kell felelni a környezet elvárásainak is, kiszolgálni az igényeit. A kettő közti egyensúly szerintem nagyon fontos, a profit reményében könnyen válhat művészből gyártóvá az ember.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Váltás nem igazán volt, inkább pont hogy az állandóságban égtem ki a leginkább. Engem jellemzően inkább a monoton, mókuskerék-szerű periódusok vesznek igazán igénybe, és ilyenkor gyorsan kiveszik belőlem az alkotási kedv. Az elmúlt pár év pont ilyen volt, rövidke, maximum pár napos időszakok kivételével az egyetem-ingázás-munka-háztartás végeláthatatlan körforgásában éltem. Most épp egy váltás zökkentett ki ebből; sikerült befejeznem az egyetemet és két, hozzám jobban illő álláslehetőség is kilátásban van, így július végével felmondtam a régi munkahelyemen.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Mindig örömmel gondolok vissza a lelkes kis 7-8 éves kislányra, aki azért igyekezett tökéletes jegyeket hazahozni, hogy cserébe pár hetente kapjon néhány csomag gyöngyöt, esetleg gyöngyfűzős könyvet a sarki hobbiboltból. Bár nagyon sokat fejlődtem, mindig mosolyogva nézem vissza a régi alkotásokról készült képeimet, és máig a pénztárcámban hordom a legelső kis krokodilomat.

Néha az írásaimat is visszaolvasgatom, de általában csak mosolygok rajta, mennyire rosszak voltak, főleg amik a kezdeti fanfiction időszakomban íródtak.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Elsősorban internetes tartalmakat, és ez jellemző mind az ihletmerítés, mind a kikapcsolódás szempontjából. Szívesen nézelődöm Pinteresten, Instagramon és YouTube-on. Emellett szeretek olvasni is, bár az alkotásaimat már elsősorban online és nem papíralapú könyves tartalmakra alapozom.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Szerintem nagyon alul van értékelve, kicsi az a réteg, amelyet ténylegesen érdekel, és meg is fizetné a művészeti alkotások árát. Persze ez irányzatfüggő is, mert mindig vannak területek, amik virágoznak. Erre talán legjobb példaként a tetoválóművészetet tudnám felhozni, amely az utóbbi évtizedekben szerintem rohamosan egyre népszerűbbé vált és válik máig.

Szerinted a művészet jobb eszköz a kapcsolatteremtéshez?

A megfelelő emberekkel való kapcsolat megteremtésének szerintem az egyik legfontosabb eszköze. Sok művészeti ág nem csak a művészt köti össze a közönségével, hanem a közönség tagjait is egymással - gondolok itt például a zenei szubkultúrákra.

Miben látsz hasonlóságot vagy éppen különbséget a különféle országok művészeit vagy az általuk kiváltott reakciókat illetően?

Ahogy már feljebb említettem, nagyon ritkán szoktam a művészek származását figyelni, vagy ilyen szempontból összehasonlítani az országokat. Nem igazán van rá kapacitásom, és annyira nem is érdekel. Egy dolog, amit megfigyeltem, hogy sokkal jobban értékelik a művészeket olyan országban, ahol az embereknek megvan az anyagi lehetőségük rendszeresen megtekinteni, átélni, megvásárolni különböző alkotásokat. A nagyobb érdeklődés miatt ugyan negatív kritikából is több jut, de szerintem bármiféle visszajelzés jobb az abszolút érdektelenségnél, amit Magyarországon elég gyakran tapasztalok.

Hogy látod az artisztika lehetőségeit a virtuális térben? Létrehozhatunk-e olyan tereket, ahol egy virtuális identitás képes a saját művészi tartalmát közvetíteni?

Szerintem mindenképp pozitív dolog, hogy manapság már az internetnek hála a világ bármely pontjára eljuthatnak egyes művészek alkotásai. Én hiszek benne, hogy ha valaki tényleg hitelesen és önmagát adva tudja kezelni a tartalmait, akkor sokkal nagyobb közönséget tud elérni, mint mondjuk akár csak 10-15 éve tudott (volna). Bár ennek vannak negatívumai is, ugyanis rengeteg művész alkotásait másolják nagyobb gyártók, gyakran nem éppen etikus módszerekkel készült és pont ezért nagyságrendekkel alacsonyabb áron kínált termékekkel, ezzel megkárosítva a kisvállalkozó művészeket.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Mint az élet számtalan területén, az munkámmal szemben is nagyon kritikus vagyok. De ez nem feltétlenül rossz dolog, hiszen pont a fejlődés, tökéletesedés iránti törekvés a folyamatos alkotás egyik fő mozgatórugója.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Szeretek kimenni a közeli kiserdőbe, és ott alkotni, más speciális módszerem nem igazán van.

Optimista embernek tartod magad?

Messze nem tartom magam optimistának, inkább pesszimista, néha talán realista látásmód jellemez.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Konkrét mottóm nincs, inkább több fontos irányelvet tudnék kiemelni. Mindig azt alkoss, ami a leginkább közel áll hozzád. Tiszteld mások munkáját, ne lopd el a szellemi terméküket. Ugyanúgy tiszteld a megrendelőidet és a közönségedet, ne károsítsd meg őket, mindig valós árat kérj - ami nem feltétlenül az elképzelhető legalacsonyabb ár -, de tiszteld a saját munkádat is, ne kínáld áron alul az alkotásaidat. Soha ne a profit motiváljon: a változás, változatosság fontos, ne félj kísérletezni. A művészet maga a kísérletezés. Mind a pozitív, mind a negatív visszajelzés fontos és hasznos, amennyiben építő jellegű - ezeket meg kell tanulni kezelni, nem elszállni a dicsérettől, és nem letörni a negatív kritikától.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Bár teljesen más területen indított el, itt az anyai nagymamámat emelném ki, mivel ő vezetett be a kézművesség világába. Gyerekként rengeteg időt töltöttem nála, mindig kötött, horgolt vagy varrt valamit, és szerintem ez nagyban hatott a későbbi önálló alkotási vágyamra. Más mentorom nem igazán volt, a legtöbb technikát autodidakta módon sajátítottam el, kezdetben könyvekből, később internetes tartalmakból, videókból tanultam és tanulok máig.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

A szociális kapcsolatok területén mindig is voltak nehézségeim, borzasztóan introvertált vagyok, így nehezemre esik kimozdulni. Gyakran csak néhány havonta találkozom a barátaimmal, de szerencsére hasonszőrű emberekkel barátkozom, így ezt sosem róják fel nekem. Igyekszem valamiféle egyensúlyt fenntartani, ahol a szociális életem és az alkotási vágyam nem megy egymás rovására. A párom, akivel együtt élek, szerencsére nagyon támogató és érdeklődő, valamint neki is megvannak a hasonló saját hobbijai, ő bushcraftol, farag, csúzlizik, érdeklődik a kések iránt. Gyakran járunk ki együtt az erdőbe, ahol ki-ki a maga kedvtelését űzi.

Ami az energiát illeti, az alkotás és az egyéb kedvteléseim pont hogy inkább energiát, lelkierőt adnak az élet más területein. Persze szabadabb, nyugodtabb időszakokban is előfordul, hogy túlvállalom magam, de ilyenkor elegendő pár napnyi szusszanás, esetleg egy kis szociális detox.

Mókuskerék-üzemmódban sajnos nehezen veszem észre, hol van az a pont, ahol elég és pihenni kéne, olyankor mintha kikapcsolnának az ilyesfajta reakcióim. Persze előbb-utóbb ez a túlterhelés is kiütközik, olyankor teljes apátiába esek, és sokkal több időre van szükségem a regenerációhoz.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?

Kicsit nehéz előre látnom a következő félévet, ugyanis még nem dőlt el, hol fogok dolgozni szeptembertől és mennyi időm jut az alkotásra. Két opció között vacillálok, de mindenképp szeretném a döntésnél figyelembe venni azt is, mennyi szabadidőm marad a munka mellett - még ha ez némiképp alacsonyabb fizetést is jelentene. Mindenképp szeretném folytatni az ékszerek készítését. Kicsit a kereslettől is függ, milyen fajta alkotások várhatók, de ettől függetlenül szeretnék majd bonyolultabb darabokat is készíteni.

Mi az, amit senki nem gondolna rólad?

Az alapján, amit a szociális médiában látnak rólam, vagy akár csak szimplán a külsőm alapján szerintem sokan egy extrovertált, magabiztos - vagy akár nagyképű - és kezdeményező embernek gondolhatnak. Ehhez képest az igazság, hogy általában egy nagyon introvertált, félős kis begubózott szorongáscsomag vagyok. Hétvégenként nem bulizok, nem vadulok, amire a külsőm alapján talán sokan következtetnének. Sokkal fontosabb számomra a pihenés, nyugalom és a magány, mint hogy mindig mindenhol ott legyek.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen, szerintem a művészetem jelentősen hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok. Főleg az az időszak befolyásolt nagyon, amikor elkezdtem írni, rengeteget tanultam magamról és sok fantasztikus embert ismertem meg közvetve vagy közvetlenül az íráson keresztül. Szerintem teljesen máshol lennék, ha akkor nem kap el az írói ösztön. Kicsit nevetségesen hangzik, de gyakorlatilag az egész jelenemet vissza tudom vezetni arra, hogy elkezdtem Twilight fanfictionöket írni. Ez hozta magával a saját zenei ízlésem kialakulását, ami által megtaláltam a szubkultúrát, amelyhez akkor tartozni akartam, amelynek hála megismertem néhány embert, akik az azóta átélt nehéz időszakaimon átsegítettek. Továbbá ennek hála kezdtem el érdeklődni a skandináv nyelvek és az északi kultúra iránt, így kerültem el Magyarországra és ismertem meg a páromat, valamint néhány nagyon jó barátomat.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Talán elsőre önzőnek hangzik, de szeretnék tudni tömegekre hatni. Iszonyúan frusztrál, felháborít és elszomorít, ahová ma jutottunk (mind az ország szintjén, mind globálisan), ahol a többség jelenbéli telhetetlensége gyakorlatilag a szemünk előtt pusztítja a jövőt. Sajnos nagyon kevesen vagyunk, akik ezt felismerjük, és próbálunk tenni ellene.

Hiába teszek meg minden tőlem telhetőt és igyekszem folyamatosan fejlődni, újabb dolgokról lemondani, hogy minél kevesebb kárt okozzon a természetnek a létezésem, gyakran érzem magam pici porszemnek a sivatagban. Bár rengeteg "szupererő" tűnik nagyon vonzónak, talán az okozna a legtöbb örömöt, ha ezt a mentalitást át tudnám adni a nagy többségnek is.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Leginkább világutazó szeretnék lenni, bejárni minél több tájat, megismerni minél több országot, kultúrát, megtanulni minél több nyelven. A legközelebb viszont a skandináv országok állnak hozzám, mind a természeti adottságaikat, mind az ottani mentalitást tekintve. De bárhol boldogan elélnék, ahol erdők és hegyek vesznek körül.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Nagyon ritkán tűzök ki konkrét célokat, ez nálam inkább csak egy nagyon mérgező mindent vagy semmit mentalitáshoz vezetne. Rövidtávú célokkal dolgozom, vagy hagyom, hogy a sors alakítsa a művészetemet.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Az ilyen kérdésekre nagyon nehéz a mai világban válaszolni, amikor még az se biztos, hogy mi lesz egy év, egy hónap, egy hét vagy akár egy nap múlva. Szeretném remélni, hogy addigra megtalálom az igazi hivatásomat, ami akár önmagam átképzését is jelentheti. Szeretnék olyan munkát végezni, ahol tehetek a környezetvédelemért és egy jobb világért. Szeretnék pont annyi pénzt keresni, ami elegendő az igényeim - és ezen belül a művészetem - fenntartásához. Annyi munkával, ami mellett van szabadidőm. Egy olyan helyen szeretnék élni, ahol igazán otthon érezhetem magam, olyan emberekkel körülvéve, akikkel jól érzem magam és kölcsönösen támogatjuk egymást. Szeretnék stabil én-tudattal élni, ismerni és elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok - ez persze nem jelenti azt, hogy nem szeretnék fejlődni. Talán így néz ki számomra a tökéletes élet elképzelése.