Ipkovics Ágnes
"Amikor két egymásnak ennyire ismerős test mozog együtt, akkor nem kell figyelni semmi másra, csak a gondolatokra és a zenére. A testek úgyis pontosan tudják, mit csinál a másik. Zsigerből." - D. Tóth Kriszta
Készülvén a veled való interjúra, sehol nem találtam nyomát annak, hogy miért lettél táncművész? Beavatnál minket, hogy miért választottad ezt a pályát?
Ez most egy picit hosszabb válasz lesz, de igyekszem tömören fogalmazni! A mozgás már egészen kicsi korom óta az életem része. Még óvodásként elkezdtem talajtornára járni, amit több évig űztem, ez jó alapot adott, erősített és hajlékonnyá tett. Idő közben kipróbáltam az úszást, a karatét, a futást (ez mai napig rendszeresen űzöm is), belekóstoltam a hiphopba is, hogy csak néhány mozgásformát említsek. Még kisgyermekként minden évben ellátogattam a Savaria Történelmi Karneválra, azon belül is persze a fáklyás felvonulás érdekelt a legjobban. Az egész nagyon látványos volt, de legjobban persze azok a gyönyörű, boldog, sugárzó nők tetszettek, akik finom selyemfátylakkal, csillogó ruhában vonultak végig az utcán. Évekig csak néztem őket, mígnem egyszer édesanyám kapott egy szórólapot egyiküktől, ahol kezdő hastánc órát hirdettek. Nem is kellett sok, hogy a család női tagjai felkerekedjenek, és mindannyian elinduljunk az órára. Egyből szerelem lett. Heti egy óránk volt, de otthon szinte minden nap (sokszor napi több órát) gyakoroltam a technikát, a koreográfiákat. A mai napig tud nekem újat nyújtani, és imádom azt az érzést amit a színpadra lépés előtti izgalom nyújt. És persze a pozitív visszajelzéseket, amiket sokszor ismeretlenektől kapok. Ezért nem hagytam abba valószínűleg, és nem is tervezem!
Fotós: Süle Róbert
Merre forogtál az egyetemi éveid alatt?
Az egyetemi alap- és mesterszakot is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészkarán végeztem, egész pontosan terméktervező mérnökként.
Pontosan milyen irányzatokkal foglalkozol?
Törzsi fúziós hastáncot táncolok. A klasszikus irányzatokkal kezdtem a karrieremet. Nagyon szerettem ezt a műfajt, de mélyen magamban valahogy mindig éreztem, hogy egy picit másra vágyom, valami formabontóra. Amikor már voltam olyan szinten, hogy improvizáljak, gyakran kerültek elő a Metallica lemezek és hasonlók. Aztán kb. 3 év klasszikus hastánc után rátaláltam a törzsi fúzióra. Ez eredetileg a kicsit feszesebb mozdulatokat tartalmazó, a gyökerekig visszanyúló, és igen szigorú szabályokra épülő törzsi hastánc kombinálva leginkább gipsy és flamenco elemekkel. Ma már bármilyen tánccal ötvözhető, a kedvencem a popping, de szeretem a burlesque és/vagy kortárs elemeket is belevenni.
Az alkotói és a szervezői munka milyen arányban van jelen az életedben, sikerül fenntartani a balanszot?
Sajnos a járványhelyzet gyakorlatilag teljesen ellehetetleníti az előadóművészeket. Volt néhány online gála és verseny, amiken részt vettem, de nagyon hiányzik a színpad és a közönség energiája. Általában egyébként duóban lépek fel, így a szervező munka megoszlik táncostársam (Paizer Aliz) és köztem (sőt, ha őszinte akarok lenni, szerintem Ő sokkal nagyobb részt vállal a szervezésből, mint én). Egyébként soha nem érzem nyűgnek, vagy munkának a fellépésre való készülést, ez inkább kikapcsolódás, sőt, egyfajta rituálé számomra.
Szoktak a szüleid kritikát megfogalmazni a produkcióiddal kapcsolatban?
Természetesen igen. Régebben minden fellépésre elkísértek, most már persze több felé járok, így utazgatással is járna, így nem jönnek mindenhová velem, de ha készül felvétel, biztos, hogy ők az elsők, akik megnézik. Édesapám talán kicsit racionálisabb és elfogulatlanabb, így tőle őszintébb kritikát szoktam kapni például egy verseny után, de összességében elmondhatom, hogy ők a legnagyobb rajongóim! Nem csak anyagilag támogattak (és támogatnak mind a mai napig), de mindig észreveszik a fejlődést, értékelik, ha valami egyedit alkotok/alkotunk. Én úgy látom, hogy kifejezetten kedvelik ezt a stílust is, amit űzök, pedig szerintem az ő generációjuknak nagyobb kihívás lehet elfogadni, hogy autentikus zene helyett például dubstep-re ring a csípőm.
A zene, a tánc és a helyszín igen különféle légkört tud eredményezni. Számodra milyen jelentéssel bírnak ezek a faktorok?
Nagyon jó kérdés, picit át is kell gondolnom, mit válaszoljak. Természetesen nagyon sok féle zene meg tud ihletni, valószínűleg az aktuális lelkiállapotomtól is függ, hogy épp melyikre mozdul meg valami bennem. Azt tudni kell rólam, hogy imádok improvizálni, ez valószínűleg pont azért van, amit itt írsz! Hiába dolgozom napokig, hetekig egy gondosan összerakott koreográfián, ha utána teljesen más érzéseket vált ki belőlem az a közönség, vagy színpad, ahol táncolok. Ha nem is a teljes számot, de jelentős részét így én mindig meghagyom az improvizációnak. Sokkal szabadabban táncolok, és tényleg a zenére, és persze a közönségre figyelek ilyenkor. Ez persze nagyon balul is elsülhet, de az eddigi tapasztalataim alapján mégis az ellenkezője szokott bekövetkezni.
Kell-e néha kompromisszumokat kötnöd a mindennapi életed és a tánc között a táncos elhivatottságod miatt?
Természetesen mint minden embernek, nekem is a munkám az első, szeretem is a szakmámat és meg is kell élni valamiből, de igyekszem néhány nap szabadságot félretenni arra az esetre, ha hétköznapi fellépésre hívnak. Amikor épp kapcsolatban élek, a fellépés általában egy közös program. Az a férfi, aki nem szereti nézni a táncomat, és nem akar elkísérni, ne is próbálkozzon nálam! :'D
Hogyan áll össze egy koreográfia?
Nagyon szeretek improvizálni, így általában nálam úgy indul egy koreográfia, hogy elkezdek szabadon táncolni a zenére. Mikor már van elképzelésem, videóra veszem, értékelem, újra próbálom, változtatok, majd a hiányzó részeket kitöltöm - vagy meghagyom imprónak. Amikor Alizzal táncolok, kicsit más a helyzet, ott inkább lépésről lépésre haladunk, és igyekszünk minél izgalmasabb kombinációkat beletenni a készülő koreóba. És ott nagyon fontos az összhang! Lehet játszani a térrel, teljesen együtt mozogni, vagy pont ellentétesen. Az is fontos persze, hogy milyen eseményre készülünk, és kiknek szánjuk a produkciót.
Fotós: Süle Róbert
A koreográfiád mennyire építkezik a művészetre?
Számomra legalább annyira fontos, hogy valami újat és szépet mutassak a közönségnek, mint az, hogy ritmusra rázzam a csípőm. Szólóban általában szeretem megmutatni "mit tudok", picit technikásabban táncolni, de Alizzal nagyon gyakran bújunk fantázialények bőrébe. Voltunk már amazonok, szirének, démonok, megszemélyesítettük a femme fatale alakot, hogy csak párat említsek. Igyekszünk mindig valami emlékezetest, valami fantáziadúsat adni. A ruhákban is megjelenik ez, a kosztümeimet évek óta magam varrom, gyakran készül látványos fejdísz is hozzájuk, ezek is teljesen egyedi, kézműves darabok, és úgy gondolom, ez is sokat hozzátesz az előadás művészi értékéhez.
Mit ad neked a tánc? Mi az, ami nehézséget okozott?
Ha rossz napom van, akkor azért, ha meg remek, akkor azért táncolok. Ha szerelmes vagyok, akkor a szemeim előtt látom a férfit, akinek táncolok. Nincs olyan nap, hogy ne hallgatnám a kedvenc zenéimet, amikre néha fejben ropom. Egyszerűen szerelem, ha kell, megnyugtat, ha kell, felpörget, lelki erőt ad a következő naphoz, és persze látom/érzem, hogy a testemnek is jót tesz épp úgy mint a lelkemnek.
Mi az, amit kiindulópontként bevittél a próbaterembe a munkafolyamat kezdetén?
A helyzet az, hogy én mindig nagyon fiús kislány voltam. Én voltam az, aki a rózsaszín fodros szoknyácska és csillogó szandál helyett bő farmernadrágot hordott, és sportcipőt. Serdülőkorban persze elkezdett ez zavarni, és szerettem volna én is csinos és nőies lenni. Talán ez volt az első gondolatom, mikor csatlakoztam édesanyámhoz. Meg persze egy jó kis közös program volt péntek estére.
Szokás mondani, hogy nem a lábával táncol az ember, egyetértesz ezzel?
Hastáncosként? Még szép! :') Viccet félretéve igen, én nagyon kritikus vagyok ilyen téren. Nagyon sok táncost láttam már életemben, és lehet akármilyen precíz a mozgása, és változatos a koreográfia, ha nem érzem, hogy a szívéből jön a tánc.
Kiknek ajánlod ezt a művészeti formát?
Igazából mindenkinek, kortól, nemtől (!), előképzettségtől függetlenül. Akit boldoggá tesz, kezdje el! Nem kell egyből versenyeken és színpadon gondolkozni. Egy nő a saját kedvéért is táncolhat. Meg tudja fűszerezni a párunkkal kettesben töltött időt is. Egy különleges ajándék lehet a kedvesednek. Én nem találkoztam még olyan férfival, aki ne értékelte volna, akármilyen esetlenül is táncoltam neki.
Fotós: Süle Róbert
A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?
Én nagyon remélem, hogy most már tényleg vége lesz a járványnak, és az enyhítéseknek köszönhetően újra hívnak majd fellépni, de ezt csak remélem. Több gála is volt, ami elmaradt a COVID következtében, így azt remélem, ezeket minél előbb pótolhatjuk.
Itthon vagy külföldön tervezed a későbbiekben?
A helyzet az, hogy ha csak a pénz motiválna, egy percig sem maradnék itt tovább. De itt vannak a barátaim, itt a családom, és én elég ragaszkodó típus vagyok, így egyelőre nem hiszem, hogy nagyon messzire tudnék menni. Később persze szívesen megpróbálnám, legalább 1-2 évig, hogy milyen lehet külföldön dolgozni. Az angol megy, a németet meg fel kéne frissítenem, de szerintem nem lenne gond azzal sem. Még nem tudom.
Mennyire szoktad érvényesíteni az akaratodat? Konfliktuskerülő vagy, vagy keményen beleállsz helyzetekbe, és kiállsz az elképzeléseid mellett?
Ez szituáció függő. Elég jól alkalmazkodom, és igyekszem kerülni a konfliktust, de tudni kell rólam, hogy nagyon erős az akaratom is (édesapám mondaná erre, hogy "ogazi krobót" vagyok). Ha valamit elhatározok, amellett kitartok a végsőkig. Viszont másnak ártani, ha ő nem ártott nekem, nem tudnék. Tehát igyekszem kommunikálni, és kitalálni valami mindkettőnknek előnyös kompromisszumot. A táncra nézve ez nálam úgy megy, hogy ha van lehetőségem szólózni valahol, akkor úgyis meg tudok mutatni ott mindent, nem kell ráerőltetni a többiekre az akaratomat a csoportos számoknál.
Volt olyan szerep, amit szerettél volna eltáncolni, de még nem került rá sor?
Konkrét karakter vagy szerep hirtelen nem jut eszembe. Általában szeretem a kicsit sötétebb stílust és a misztikumot zenében, megjelenésben is, így bármikor szívesen eltáncolnék egy "Queen of the Night" vagy hasonló fantázia karaktert.
Kik azok a mesterek, alkotók, kollégák, akik a legnagyobb hatással voltak rád?
Természetesen a hazai előadók közül is nagyon sok tehetség inspirál, és a fellépések során is mindig tanulok valami újat a többiek táncából, de a legnagyobb erővel mégis külföldi előadók hatottak rám. Aki miatt ezt a törzsi fúziót elkezdtem, Zoe Jakes volt. Számomra pont ezt a picit misztikus dark karaktert jeleníti meg, és a mozgása és alakja összetéveszthetetlen. Rachel Brice pedig a stílus egyik szülőanyja, őt szerintem a mai napig senki sem éri utol.
Egy táncosnak lehet ma széles körű ismertsége? Előfordul olyan, hogy felismernek benneteket az utcán?
Haha, biztosan van olyan, akit igen, én azért nem számítok ekkora névnek a táncosok között. De volt egy ide illő nagyon pozitív élményem. Szintén Savaria Karnevál, a hőségben a szirén szettben várjuk, hogy elkezdődjön a felvonulás. Ekkor odajött hozzánk két vidám, mosolygós hölgy, akiket már láttuk pusmorogni, gondoltuk, biztos tetszik nekik a kosztümünk, és szeretnének egy közös képet. Egyikük megkérdezte, mikor lépünk fel másnap. Még ez sem volt furcsa, de akkor elkezdték mesélni, hogy ők már évek óta azért jönnek le Budapestről a karneválra, hogy minket lássanak, mert mindig annyira különleges a produkciónk, és semmiképp sem szeretnének lemaradni az ideiről sem. Tényleg hihetetlen volt, hogy valaki ennyit utazzon, hogy láthassa a Freya&Inanna duót, nagyon jól esett, picit meg is hatódtam! És másnap tényleg ott ültek az első sorban. :D
Fotós: Süle Róbert
Milyen munkafolyamatban vettél éppen részt, amikor életbe léptek a korlátozások?
Két nagyobb fellépésre készültem igazából akkoriban, ami elmaradt emiatt. Az egyik a Tribal Talisman Fesztivál volt, ezt Markusfalvi-Tóth Fruzsina szervezte, ide duóban mentünk volna Alizzal. A másik pedig egy nagyon tehetséges és szeretett táncosom, Benkó-Fóthy Annamária tánciskolájának estje lett volna. Igazából volt még egy est, a Rock&Raqs, ez Stúber Gyöngyi estje, de végül egy online esemény formájában ez meg is valósult! Egymás közönsége voltunk a felvételen, amihez színpadot is bérelt nekünk, így nagyon pozitív élményként maradt meg!
Mit gondolsz, a kialakult helyzet mennyiben fogja átalakítani a táncéletet?
Az egyik rossz hatása, hogy sokkal kevesebbet találkozunk a többi táncossal, így kicsit el is távolodunk egymástól. Viszont a műfaj egyik előnye, hogy szólóban is lehet gyakorolni, fejlődni, illetve aki rendszeres órákra szeretne járni, az is megteheti online órák segítségével. Én személy szerint pozitívan élem meg, mert most tényleg csak a saját kedvemre táncolok, újra csak a mozgás és alkotás öröméért, és ezt könnyű elfelejteni, ha mindig a fellépésekre gyakorol valaki.
Van olyan dolog, amit másként csinálnál, ha újrakezdhetnéd?
Igazából semmi. A kezdetekkor olyan tanárhoz jártam, aki nem egy aranyérmes, nemzetközileg elismert táncos, ő is inkább a saját örömére kezdte el ezt, így volt idő, amikor elgondolkoztam, mi lett volna, ha már az elején profinál táncolok, és hol lennék most. Viszont ez a tanárom volt az, aki igazán közel hozta hozzám és megszerettette velem a táncot, és példaképként tekintettem rá akkoriban. Sőt, bár már nem táncol, mint nő, ma is felnézek rá, és emberként is tisztelem, így azt mondom, a legjobb helyről indultam, fejlődésre pedig mindig van lehetőség később is. :)
Te miben látod a jövődet? Hogyan képzeled el magad a jövőben?
Az igazság az, hogy sok profi táncosnál látom, hogy időnként egyszerűen kiég. Nincs kedve, energiája, hogy kreatívan alkosson, belefásul, és ez látszik a produkcióin is, vagy évekig ugyanazokat a számokat táncolja, ami az állandó közönségének egy idő után unalmassá válhat. Én nem szeretnék ide jutni, ezért most úgy képzelem, hogy a tánc továbbra is egy "hobbi" lesz nekem, egy szerelem, valami, ami erőt ad a mindennapokban, így soha nem szeretnék rá munkaként tekinteni. A szakmám is kreatív, attól nem kell félnem, hogy megunom, ugyanakkor műszaki tudás, gondolkodás is kell hozzá, így egyelőre megadja nekem a kihívást, amire vágyom. Jelenleg teljesen azt érzem, hogy jó helyen vagyok.