Hangyási Petra

"Amit az ember lát, és ami valóban létezik a természeti világban, gyakran ellentmondásban van egymással. Az emberi szem nem képes igazi látásra, mert saját ember mivolta korlátozza; az ember látását elhomályosítja a megbánás, a vélemény, a hit. Ami a valós világban tapasztalható, megismerhetetlen a valós időben. A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot." - Alice Hoffman

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Hangyási Petra vagyok, 20 éves. 2021 júniusában végeztem Művészeti Fotográfusként. Ha valaki jobban megismer, akkor tudja, hogy nem szokásom embereket enni, kiállok másokért és nagyon szívesen leszek hallgatóság ha valakinek épp arra van szüksége. Maximalistának tartom magamat, igyekszem ezt a tulajdonságomat inkább a szakmában hasznosítani. A legkisebb dolgokkal is fel lehet dobni a napomat és boldoggá lehet tenni. 

Hogyan csöppentél bele a fotósok világába? Hogyan, és mikor határoztad el, hogy fényképezni szeretnél? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

A családban mindig is volt fényképezőgép, de sosem kedveltem igazán amikor rólam készültek a felvételek, jobban érdekelt a kamera másik oldala. 9 évesen kaptam meg az első saját kis masinámat, ami egy Samsung kompakt volt. De inkább később kezdett úgy igazán vonzani ez az egész. Nagybátyám egy régebbi kis gépét adta nekem, ami azért már tudott pár dolgot. Ha kellett, ha nem a kezemben volt. Majd szép lassan elkezdtem fotósokat követni, foglalkozni azzal mi is ez valójában. A nagy törés 7.-es koromban volt, akkor már éreztem, én ezt szeretném csinálni. 

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek hozzájárultak a jelenlegi pályafutásodhoz? Hol tanultad a fényképezés szakmai fogásait?

Művészeti szakgimnáziumba jártam, ahol fotográfus szakon tanultam 5 évet. 

Mennyire tartod fontosnak a szakirányú fotósképzést?

Egy 2 éves technikumi vagy gyorstalpalós képzés is képes stabil alapot adni. Ebben a szakmában a technikai tudás és ismeret fontos, viszont a látásmód az, ami ki tud emelni a tömegből. 

Mely médiumnak dolgozol vagy dolgoztál?

Még kimondottan nem dolgoztam, dolgozom senkinek sem. 

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Mondhatni egy nagyon "kezdő" szettel végzem a munkát. Egy Nikon D5200-as vázzal és egy 18-200 mm-es Tamron objektívvel. A táskában még 3 SD kártya és 3 akksi kap helyet az alapfelszerelés részeként. Időjárástól és helyszíntől függően bővül a tartalma, külső vakuval, napellenzővel, polár szűrővel, portrémarkolattal és derítőlappal.

Mennyire kell előre eltervezned a kompozíciót?

A felkéréstől egészen a munka napjáig gondolkodom és tervezem. Szeretem ezért minél hamarabb lefixálni a helyszínt, hogy utána tudjak nézni ha még nem jártam ott. Könnyebb így ötletek után keresni és inspirálódni. De sokszor más kerül megvalósításra.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

Nem tudom azt mondani, hogy 100%-an megvan a stílusom, legalábbis szerintem. Bár van olyan modellem, aki képes meghatározni. Azt biztosan tudom, hogy szeretem a színeket és az őszinte pillanatokat. 

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette más szakmát?

Az elején nem. Nem is néztünk olyan iskolákat ahol lett volna művészeti képzés vagy hasonló, hisz majd érettségi után ráérek erre. Majd szép lassan anya volt az első aki elfogadta, hogy de, én nagyon is ezt szeretném. Sokat segített, hogy minden sikerüljön. Szerintem mára már mindenki elfogadta a családban. 

Ilyennek képzelted a pályát, amikor még csak álmodoztál róla?

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, hogy vannak akiknek rengeteg tapasztalatuk van, ismertek és társai. De arra nem számítottam, hogy mire ide kerülök már szinte minden emberre jut egy fotográfus. Örülök, hogy ennyi ember találja élvezetesnek ezt az alkotási formát, de kicsit mindig megriaszt a tudat, hogy telített a szakma és valahogy el kéne indulni előre. 

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötleteket? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

A téma vagy adott vagy adja magát egy munka során. Szerintem sokan ismerik a Pinterest nevű oldalt, ami remek hely inspiráció gyűjtésre vagy moodboard összeállítására. Ezen felül az általam követett fotósok, modellek és cosplayesek azok, akik segítik ezt a folyamatot.  

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Általában ugyanazzal, mint a modelleknek, a feloldódással. Nem vagyok egy beszédes típus, így kell idő, mire felolvad a jég és én is sokkal bátrabb leszek az alkotás során. 

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak?

A legélvezetesebb részét, a terepmunkát, azaz magát az alkotást 

Jelenlegi pályafutásodban mire vagy a legbüszkébb?

Amit a mai napig nem tudok elfelejteni, az az, hogy sikerült önbizalmat adnom a képeimmel, ami szerintem minden fotós titkos vágya. Hogy megmutassuk az emberek jobbik oldalát, amit nem biztos, hogy saját maguk is látnak vagy ismernek. 

Van esetleg kedvenc modelled, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Sokakkal szeretnék együtt dolgozni, nem egy nevet tudnék mondani, akivel jó lenne először vagy esetleg újra közösen alkotni. 

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Ha azokra gondolok, amiket még az iskola előtt készítettem, akkor nem, azokat nem igazán nézegetem. Viszont a 2016-tól készült képeim a mai napig visszanézhetőek a Facebook oldalamon. Szándékosan nem töröltem le őket. Végig lehet követni a fejlődésemet, azt az utat amit bejártam és amit a mai napig folytatok, illetve kedves emlékeket őriznek. Azokra néha-néha rá szoktam pillantani, nosztalgia gyanánt.  

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen, úgy érzem ez az én utam.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

A legkritikusabb 

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Elkezdenék utazni és dokumentarista fotográfus lennék.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

A családom és a barátaim is támogatóak, igyekszem mindenkire és mindenre időt szakítani. Szerintem a sok alvás teszi, nem vagyok egy korán kelő típus, cserébe tovább maradok fent este. Igazi éjjeli bagoly vagyok. 

Az elmúlt pár évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Szerintem nem lesz meglepő, ha a Covidot említem. Az utolsó 2 évemre az iskolában és a magánéletemre is eléggé rányomta a bélyegét. 

Milyen témákat fényképezel általában, és ezen belül vannak-e számodra is nagyobb kihívást jelentő feladatok?

Az emberábrázolás az a téma, amit a legjobban szeretek és amivel a legtöbbet foglalkozom. Minden új oldala, amelyet még nem próbáltam egyfajta kihívás számomra. 

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Nem vagyok egy buli központú ember, így egy baráti találkozó vagy egy aktív program is már kikapcsolódás és szórakozás számomra. A conra járás is szórakozás volt, amellett, hogy egész nap csak fotóztam. 

Van valamilyen speciális felkészülési módszered?

Nincs se mantrám, se szerencse talizmánom, se rituálém a munka előtt. Előtte lévő nap formázom a kártyát, összepakolom a táskát és felteszem az aksikat tölteni. Indulás előtt meg legalább 2x átnézem, hogy minden megvan-e.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit? 

Nálam a mentor szerepet az iskolai tanárnőm tölti be. Nem csak tanár volt, de második anyuka és barátnő is ha arra volt szükség. Rengeteget formált rajtam, rajtunk. Emberileg is sokat köszönhetek Neki.

A másik ilyen személy az életemben akinél a szakmai gyakorlatomat töltöttem. Ő is egy fantasztikus személy, élmény volt mellette dolgozni, tanulni. Megmutatta milyen is élesben az, amiről álmodozom. 

Amikor nem valamilyen projekten dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még?

Ha azt mondom, hogy inspirálódással, akkor munkamániásnak tűnök, igaz? Fejben mindig kattogok valamin, ritkán tudok teljesen kikapcsolni. Az idei évre elég nagy célokat tűztem ki, kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani vagy ismét váratnak még magukra.

A jótékonykodás az amivel elég sok időt töltök még, már lassan 2 éve. 

Hol találkozhatunk veled és képeiddel, illetve milyen szervezeteknek vagy tagja?

Jó pár social media platformon vagyok megtalálható, illetve a háttérben saját weboldal is készülőben van. A legfőbb oldal amit használok, az a Facebook, a másodlagos pedig az Instagram. 

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Dél-Korea egy álomcél, bár ha valaki most azt mondaná, hogy van egy plusz jegye, nem kérdezném hova szól, kezdenék csomagolni. 

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Tervező típus voltam vagy vagyok, ezt manapság én magam sem tudom.

Célokat mindig szoktam kitűzni, hogy tudjam merre és miért csinálom azt, amit.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva? 

Húha, akkor már 30 leszek. Belegondolni is fura és rossz.

Képzeletben már saját kis otthonban, egy Maine Coonal, sok utazással a hátam mögött és még többel előttem, a szakmámból élek meg. De majd még fent eldöntik mi is lesz velem addigra. Egy biztos, nem fogom feladni az álmaimat.