B~Wave

2022.06.24

"Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól forog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igazságról. Az életről szól. Ha ez "átjön" a színpadról, az az ünnep." - Markó Iván

Készülve a veletek való interjúra, sehol nem találtam nyomát annak, hogy miért lettetek táncosok? Beavatnátok minket, hogy miért választottátok ezt az utat? Tudnátok mesélni egy kicsit bővebben miket tanultatok eddig? Folytattatok olyan tanulmányokat melyek hozzájárultak a táncos tevékenységeitekhez?

Arra a kérdésre, hogy miért is lettünk táncosok a legmegfelelőbb válasz, hogy szenvedélyből. Van, aki már több éve táncol, de van köztünk olyan is, aki csak négy hónapja kezdte elsajátítani magát tánc alapjait. Az eredeti formációnk 2017-ben alakult, olyan emberekből, akik mind ugyan azon tánciskolába jártak, csak a város másik részein, majd az egyik tagunk belevitt mindenkit a K-pop világába, ami mindenkinek megtetszett és így jött létre a B~Wave! első, hét fős formációja, ami azóta vagy lecserélődött vagy mostanra az ötszörösére nőtte ki magát.

Ez alatt az öt év alatt nagyon sok mindent megtanultunk és megpróbáltuk a K-pop maga színes stílusát is elsajátítani különféle és különböző coverek megtanulásával.
Tanulmányokat sajnos nem folytattunk, bármennyire szerettünk volna, különböző egészségügyi okok miatt, de a csapatunk vezetője a legjobbaktól tanult abban a tánciskolában, ahova ezelőtt hét évig járt, akik a mai napig a legismertebb tánctanárok között vannak Magyarországon, és ezt a tudást hozta tovább a csapatunkba is, ezekre épülnek a mi óráink is.

Pontosan milyen irányzatokkal foglalkoztok?

Pontos irányzatot nem tudunk mondani, hisz ahogy korábban említettük, a K-popon belül mindent ki szeretnénk próbálni és mindezek mellett szerepet kap még a Japán és Kínai vonal is, de a szívünkhöz a Hip-Hop vonal áll talán a legközelebb.

Az alkotói és a szervezői munka milyen arányban van jelen az életetekben, sikerül fenntartani az egyensúlyt?

Az alkotói és szervezői munka/vonal valakinek mindennapos az életében és bármennyire is nehéz néha az egyensúlyt fenntartani, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a legjobbat tudjuk kihozni magunkból.

Szoktak a szüleitek kritikát megfogalmazni a produkcióitokkal kapcsolatban?

A szüleink a legnagyobb kritikusaink és egyben egyik legnagyobb támogatóink is, és ők tudnak a legbüszkébbek is lenni.

A zene, a tánc és a helyszín igen különféle légkört tud eredményezni. Számotokra milyen jelentéssel bírnak ezek a faktorok?

A zene számunkra egyenlő a megnyugvással, egy nehéz nap előtt vagy után a zenehallgatás segít, akár egy pillanatra is, de elfeledtetni a problémákat, míg a tánccal a kikapcsolódást tudjuk összekötni, hogy olyan emberekkel űzhetjük, akiket nagyon szeretünk és már családtagként tekintünk rájuk. Ami a helyszínt illeti, a teremben kellemes családi-baráti légkörben vagyunk, közösségi helyeken szeretünk új embereket megismerni, míg forgatási helyszínen igyekszünk minél jobban felvenni az adott karaktert és érzelmet, amit az elkövetkezendő időintervallumban képviselnünk kell.

Kell-e néha kompromisszumokat kötnötök a mindennapi életetek és a tánc között a táncos elhivatottságotok miatt?

Kompromisszum kötés a mindennapjaink része. Sokan vagyunk, sok féle dolgot csinálunk. Van, aki iskolába jár, van, aki dolgozik, van, aki párkapcsolatban él, van, akinek mindez egyszerre. Nem egyszerű ezeket mind-mind szinten tartani, hogy mindenhol mindig ott legyünk és megfeleljünk, de igyekszünk a tőlünk telhető legtöbbet hozni a magunk életében, a magunk módján.

Hogyan áll össze egy koreográfia?

A koreográfiát csapatunk vezetője tanulja be, majd tanítja le a csapatnak, amit közösen választunk ki, hogy mit tanuljunk meg következőnek. Az adott szereplő karakterét és színészi játékát mindenki saját maga dolgozza ki.

A koreográfiáitok mennyire építkezik a művészetre?

A tánc maga a művészet. Ha egy erősebb, pörgősebb koreográfiáról beszélünk, abban látszik a dinamika és a hatalmas energia, de amikor egy lassabb, kecsesebb mozdulatokkal teli táncot nézünk, ott beszélünk igazi művészetről. Sokkal nehezebb egy kortárs jellegű koreográfiát elsajátítani és előadni, mint egy dinamikusabbat, táncművészeti előélet nélkül, hogy az tényleg elvarázsolja a nézőt. A K-pop cover világában valahol nehéz erről a fajta művészetről beszélni, hisz itt az a lényeg. hogy az adott koreográfiát és előadót kell a lehető legpontosabban lemásolni, nem pedig az adott stílust "elsajátítani".

Mit ad nektek a tánc? Mi az, ami nehézséget okozott?

A tánc a mi csapatunk esetében családot, barátokat, szerelmet, felszabadulást, valamint "életet" adott egy-egy személynek, szóval nagyon sok mindent köszönhetünk neki. A legnagyobb nehézséget talán az tudja okozni, mikor a magánéletünk egy nehezebb pontra ér és ez kihat a táncra, illetve az órákra is, mert van az a pont, amikor már nem tudjuk kizárni a problémákat és akkor még a táncot is feladnánk, bármennyire is sokat jelent számunkra.

Mi az, amit kiindulópontként bevittetek a próbaterembe a munkafolyamat kezdetén?

Erre a kérdésre nehéz válasz, hiszen csak jól akartuk érezni magunkat együtt és kipróbálni valami újat, mint barátok, táncosok. Onnantól meg minden jött magától.

Szokás mondani, hogy nem a lábával táncol az ember, egyetértetek ezzel?

Persze, ezzel teljes mértékben egyetértünk, hiába külsőleg úgy néz ki, hogy a lábunkkal/testünkkel táncolunk, a szívünk-lelkünk az első itt, majd az ész.

Kiknek ajánljátok ezt a művészeti formát?

Magát a táncot, mint művészeti formát olyanoknak ajánljuk, akik szeretnének az önkifejezésre egy formát vagy magabiztosságot elsajátítani, hisz a tánc erre az egyik legmegfelelőbb eszköz, míg a K-Pop covert leginkább azoknak, akik szeretnék megtanulni a kedvenc bandájuk koreográfiáját. Természetesen az utóbbival is tud egyfajta önkifejezést és magabiztosságot szerezni, legfőképp, ha saját magát is beleépíti az előadásába.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számotokra?

Teljesen megállni nem fogunk a következő fél évben sem. Mint minden nyáron, most is tartunk egy pihenőt, de ott is a csapattal fogunk különféle csapatépítőkre menni, szeptembertől pedig újult erővel folytatjuk ott, ahol abba hagytuk és az új tagjainkra nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni, hogy ők is rátaláljanak a saját tánc stílusukra és kitudjanak bontakozni.

Itthon vagy külföldön tervezitek a későbbiekben?

Egyelőre hazai pályán maradunk, de nem áll messze tőlünk a külföld gondolata sem.

Mennyire szoktátok érvényesíteni az akaratotokat? Konfliktuskerülők vagytok, vagy keményen beleálltok helyzetekbe, és kiálltok az elképzeléseitek mellett?

Általában szoktuk érvényesíteni, de közel harminc fővel nem a legkönnyebb dűlőre jutni.

Csapaton belül a felesleges konfliktusokat elszoktuk kerülni, de ha érezzük, hogy itt nagyobb lehet a probléma, azt megszoktuk beszélni. Ha csapaton kívül kapjuk a negatívat, azzal nem foglalkozunk, csak ha nagyon durvul a helyzet és igazságtalannak érezzük a történéseket, hisz tudjuk, hogy sokan szeretik a pletykákat. De a mi ajtónk nyitva áll mindenki előtt, bármikor készek vagyunk bármit megbeszélni bárkivel, aki úgy érzi, hogy van miről.

Volt olyan szerep, amit szerettetek volna eltáncolni, de még nem került rá sor?

Igen, volt. Nem is egyszer, hisz sokan vagyunk, van olyan, aki egy évet várt egy kedvelt szerepre.

Kik azok a mesterek, alkotók, kollégák, akik a legnagyobb hatással voltak rátok?

Mint nagy táncosokat és alkotókat említve, ha a K-pop és ezzel Korea vonalát nézzük, akkor szerintünk senkit nem lep meg, ha a 1Million Dance Studio-t, illetve a cover világból az East2West csapatát mondjuk.

Milyen érzés a kamera előtt lenni?

Kamera előtt lenni egyszóval stresszes. Van, akinek megszokott vagy akár természetes dolog, hogy lencse előtt áll, de azoknak, akiknek ez az egész még új, ők bennük egy kisebb fajta félelem van jelen, de ezért is vannak a többiek, hogy átsegítsék őket ezen és nyugodtan tudjanak, merjenek mozogni, mintha ott sem lenne a kamera.

Mi az, amit senki nem gondolna rólatok?

Amit senki nem gondolna rólunk... talán az, hogy nem harapunk és mi is csak normális emberek vagyunk, nem kell tőlünk senkinek sem félnie.

Sajnos ez alatt az öt év alatt sok negatív és mondhatni gonosz gondolata volt - vagy azóta is van- rólunk az embereknek, de a többségünk vagy nem is akar megismerni minket vagy nem tudja hogyan tegye. Akik ezeket legyőzték vagy utat találtak hozzánk (ami nem nehéz), ők tőlük egytől egyig azt kaptuk visszajelzésként, hogy teljesen félre ismertek minket és teljesen normális emberek vagyunk, mint mindenki más.

Egy tánccsapatnak lehet ma széles körű ismertsége? Előfordul olyan, hogy felismernek benneteket az utcán?

Lehet széleskörű ismertsége, persze. Természetesen mi is úgy indultunk, hogy szinte senki nem ismert minket, de a különböző platformok, fellépési lehetőségek, versenyek lehetővé teszik, hogy minél többen 'ránk találjanak'. Most, hogy volt az MCND koncert, ahol volt szerencsénk a srácokkal egy színpadon állni, szintén sok emberhez eljutott a nevünk, akik eddig egyáltalán nem ismertek minket vagy csak elvétve hallottak rólunk. Volt már arra példa, hogy a munkahelyünkön ismertek meg minket, valamint koreai rendezvényeken is oda szoktak jönni hozzánk beszélgetni vagy fényképet készíteni velünk.

Milyen munkafolyamatban vettetek éppen részt, amikor életbe léptek a korlátozások?

A korlátozásokkor épp versenyre készültünk és teljesen le lett fújva, valamint senki nem mehetett sehova, így szimpla próbákra se tudtunk bejárni. Nagyon rossz időszak volt.

Mit gondoltok, a kialakult helyzet mennyiben fogja átalakítani a táncéletet?

Szerintünk akkora befolyással nem lesz, lassan kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba - legalábbis reméljük- de a táncosok mindent megoldanak, ha máshogy nem, akkor utcán egy hangfallal.

Van olyan dolog, amit másként csinálnátok, ha újrakezdhetnétek?

Ezen sokszor elgondolkodunk és nyilván mondhatnánk, hogy igen, ha visszamehetnék az időbe akkor mit csinálnánk másképp, de nem mondjuk. Ha másképp csinálnánk valamit, akkor lehet nem itt tartanánk, lehet nem is lenne a csapat, nem lenne itt a második családunk, az is lehet, hogy nem is ismernénk egymást.

Ahogy csináltuk, az formált ki minket a mai B~Wave!-hez, ezek vagyunk mi. Szóval nem, nem változtatnánk.

Ti miben látjátok a jövőtöket? Hogyan képzelitek el magatokat a jövőben?

Erre a kérdésre konkrét választ nem tudunk adni, hisz különböző korosztályokból áll a csapatunk, mindenkinek máshogy épül fel az élete. Nem beszélünk olyanról, hogy ki meddig szeretné ezt folytatni. Megyünk ameddig megyünk, csináljuk amíg tudjuk. Mi reméljük a B~Wave még jó sokáig fog haladni előre, sok csapatvezetővel, sok csapattaggal, sok lehetőséggel.