Andulino

"Egy-egy felfedezés igazolása, egy-egy felismerés helyességének bizonyítása mindig a nagy pillanat után következik; maga a kreatív aktus mind a tudós, mind pedig a művész számára fejesugrás a sötétségbe, ahol mindkettejüket saját, a legkevésbé sem csalhatatlan megérzései vezetik." - Arthur Koestler

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Nyilas Andi vagyok és intarzia képeket készítek immár 15 éve. Ez annyit tesz, hogy különböző faanyagokból, szikének a segítségével kivagdosom a darabokat és így építem fel a képet.

Honnan jött az Andulino művésznév?

Ezt apukám ragasztotta rám. Mivel Andi vagyok, ő úgy becézett, hogy Andulino és akkor ez így megmaradt.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába?

Mindig is szerettem rajzolni, ez mindvégig bennem volt. Igazából asztalos sulit végeztem és ott találkoztam ezzel a művészeti formával, akkor én ezt nagyon-nagyon megszerettem és azóta itt van mellettem, folyamatosan végig kísérte az életemet. Most már hivatásszerűen ezzel foglalkozom. Ez vagyok én. Az alkotás a mindenem.

Hogy határoznád meg a saját stílusod?

Ez nagyon nehéz kérdés, mert nekem maga a technikai része az, ami nagyon tetszik. Igazából szeretek minden stílusban dolgozni, tehát csináltam már sci-fi karaktertől kezdve állatportrékon át absztraktokat. Nagyon-nagyon sok féle műfajban dolgoztam. Nekem inkább az tetszik, hogy magát a faanyagot meg tudom munkálni a két kezemmel és egy szikével. Ez egy fantasztikus dolog. Így saját dizájn, ami a szívem csücske az a sci-fi, inkább azt mondanám, meg a fantasy. De minden stílus bejön nagyon, egy hagyományos bútorra is ugyanúgy megcsinálom a régi motívumokat.

Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során?

Ugye a munkaeszközöm egy szike és rengeteg faanyag, - (olyan vékony, mint egy papírlap.) - Felrajzolok egy mintát, fogok egy kést és kivagdosom szépen a darabokat. Ragasztó és utána az utómunkálatokhoz kisebb gépek, csiszolók és akkor felületkezelés, lakkozás.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra?

Nagyon jó visszajelzéseim voltak, mai napig is vannak. Mindenki azt mondja, hogy abba ne hagyjam, mert ezt nagyon egyedinek és különlegesnek tartják az emberek. Szerintem ez a legtöbb alkotónál így van, hogy először ugye a család, baráti kör és akkor utána szépen tágul a vendégkör.

Saját bevallásod szerint, mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon. Néha még mondják is, hogy túlságosan szigorú vagyok magammal. De szerintem ez a legtöbb művésznél így van. Meg ez olyan nekem való kis szakma. Itt pont az a lényege a dolognak, hogy tökéletes illesztések legyenek, ne folyjon át a ragasztó és ne legyen rés.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Mondjuk, amikor egyedi megrendelést kérnek, akkor szeretek egy kicsit csöndben elvonulni és átgondolni. Amikor már megvan az ötlet meg a terv, akkor megszületik egy vázlatrajzom. Ahhoz össze kell válogatnom a faanyagokat, hogy milyen színeket fogok használni. Az egy nagyon-nagyon nehéz lépés. Általában ez úgy szokott kinézni, hogy fogom a vázlatrajzot, kirakom a falra és van, hogy hetekig csak nézem. Gondolkozom és a fejemben próbálom összerakni a színeket, az anyagokat.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

A legelső főnökömet mondanám. Tőle nagyon-nagyon sokat tanultam az asztalos szakmában, mellette a művészetben, bútorrestaurálásban.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Ez egy érdekes kérdés. Nem vagyok túl szociális ember, de azért tarom a kontaktot. Nem tudom mit kell erre válaszolni. Átgondolom. Hogy hat a szociális életemre? Úgy érzem, megvan mindenem. Nem nagyon szoktam amúgy sem nagy bulizásokba belefogni. Néha azért persze vannak összejövetelek, de így jól érzem magam.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Nagyon sok hely van, mert szeretnék kirándulni. Nekem Magyarország, ezt is csodálatos helynek tartom. Annyira nem vágyom külföldre. Szeretném befejezni a kék túrát.

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy inkább a spontán dolgokra hagyatkozol?

Van nagyon sok elképzelésem, főleg a bútorrestaurálás kapcsán. Nagyon sok intarzia tervem is van, de a spontán dolgokkal sincsen problémám. Sőt volt már nem egyszer, hogy éjszaka felkeltem, bevillant egy kép és gyorsan leskicceltem.

Hogyan választasz témát?

Nehezen, mert minden témában nagyon szeretek alkotni. Azt jobban szeretem mikor jönnek és közösen kitalálunk egy képet, mert akkor úgy valahogy közelibbnek érzem a megrendelőt is. Így egyúttal a saját ízlése szerint formálom a képet.

Honnan jött a faipar?

Eredetileg lakberendezőnek jelentkeztem, mert két szakja volt az iskolának. A lakberendező és a faipari. Én mind a kettőt megjelöltem, de abban az évben behoztak egy törvényt, hogy az első helyre kell menni, nem válogathatsz. Én meg ezt nem tudtam, és ez volt az első, amit beírtam. Igazából véletlen volt, de aztán nagyon-nagyon megszerettem a szakmát, úgyhogy benne is maradtam.

Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Nyugodtnak, békésnek. Akinek van munkája. Azt csinálja, amit szeret.

Milyen rendezvényeken voltál?

Mondocon, voltam a Buda Expon kreatív műhelyen. Ott konkrétan ki is lehetett próbálni az intarzia készítést. Tartottam sok workshopot Pesten a Nyugati környékén, sajnos most már ugye az sincs. Majd online felületen szeretném ezt folytatni, mert tetszett az embereknek és szerették. Most egy picit lassabb lesz a dolog meg kicsit nehezebb. Fantasy Expon, Hungaroconon, kézműves vásárokon is voltunk párszor. Elég sok helyen megjelentünk.

Van-e olyan alkotás, amire különösen büszke vagy?

Minden alkotásomat nagyon szeretem. Talán most a legutóbbi egy kávés csendélet volt. Ott inkább az anyagoknak a textúrája volt kihívás, hogy valóban a kávéscsésze úgy nézzen ki, mint egy teli kávéscsésze.

Van valamilyen személyes mottód, ami jól jellemez?

Nincsen.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Abszolút. Nagyon szeretem a mai napig, amit csinálok. 15 éve ezzel foglalkozom. Máig képes kikapcsolni, bele tudok mélyülni, fel tud tölteni.